Folia archeologica 44.
Oravecz Hargita: Dévaványa - Atyaszeg
62 ORAVECZ HARGITA lések alkalmazása, melynek során jól fényezett, polírozott és változó színskálájú „kerámiaféleségek" születtek: mélyfekete színütői - csillogó szürkésfekete - szürkésbarna - vörösbarna - foltos változatokig. A legutóbbi hivatkozásokat ismerve tudjuk azt, hogy az atyaszegi finom töredékek színe és kivitele többnyire hasonló azon kerámiafajtákéhoz, melyekre a „dark (black) burnished", „black /brow polished", „slipped"terminológiákat alkalmazza a kérdésben kompetens kutatás. 3 A leletegyüttesben egy világosszürke, fényesen csillogó edényprofil is található (2. kép 2). A töredék felületének kidolgozása és annak formája a „gray polished" ill. az ún. „metallic ware" típusú edényekre emlékeztet . 4 Az edény formájának kihangsúlyozására világos- és sötétszürke színű polírozást alkalmaztak. Az új technológiájú kerámiafajták között egyedinek számít az ún. „brown slipped" változat (1. kép 2). Ez esetünkben azt jelenti, hogy az edény a kiégetés előtti kezelés során fényezett, barna színű bevonatot kapott. 5 A magyarországi ősrégészet-kutatás a fentebb említett, különféle technológiai változatok alföldi megjelenésének rendkívül fontos szerepet tulajdonít. Jelenlétüket - más kerámiasajátosságokkal együtt - egybehangzóan fontosnak ítélik meg, mind a Kárpát-medencei, nnnd a DK-európai, valamint a balkáni, thesszáliai középső, ill. késői neolitikum fejlődése során. A dévaványai leletegyüttes finom töredékeiből rekonstruálható típusai között legjellegzetesebbek akettőskónikus edények. 1 Aszerint, hogy a törésvonal az edényen hol helyezkedik el (általában középütt), továbbá pedig, bogy a törésvonal feletti rész miként ível, leginkább az egyenes és behúzott peremű változatokkal azonosíthatók (1. kép 1-18). Ezen edénytöredékek meghatározó tulajdonsága még a már tárgyalt homokos (elvétve pelyvás) soványítás, a rendkívül finom polírozás vagy fényezés és a sötét árnyalatok (szürke, Darna, fekete) tónusok alkalmazása. A bikonikus edények egy részénél a törésvonal mentén az edény anyagából kihúzott, vízszintes fekvésű, apró vagy lefelé hegyesedő bütykök vannak ( 1. kép 1, 3-4, 6-7). Más esetben a törésvonalra enyhén hosszúkás, a függőleges bütyökdíszt raktak fel (1. kép 2). 8 Az itt talált kettőskónikus edényekhez kétféle aljtípus rekonstruálható. Az egyik sima, lapos kiképzésű (1. kép 6, 8) 9, a másik pedig egy magasított csőtalp (1. kép 15-16, 19). 1 0 Az atyaszegi finom töredékek között - bár kevés töredékkel, de - meghatározó formaként tarthatók számon a tagolt peremű, ívelt oldalú tálakV Oldalfaluk lekerekített, a kontrasztos felületkezelés következtében bikonikus hatásúak (2. kép 1-3). Egy töredék viszont arra utal, hogy e típusnak durva, díszített változatai is léteztek (2. kép 5). Durva kerámia: Az atyaszegi leletegyüttes igen kevés durva kivitelezésű kerámiát tartalmaz. Tipológiai szempontból elemezve ezeket, megállapítható, hogy 3 Wace-Thompon 1912, 13-23-, Chapman 1981, 118-119. 4 Makkay 1991, 119, 1. kép 1, 3; 4. kép 6, 10. 5 Az edény falának keresztmetszete: égetés következtében legbelül szürkésfekete, kívül krémszínű, felülete viszont vörösbarna („reddish brown", „red-buff"); Chapman 1981. 119. 6 A különféle új technológiák megjelenésének összefüggéseiről: Raczky 1983, 177, 65-67. lábjegyzetek; 1988, 28; 1989, 234; Makkay 1991, 114, 121-2. 7 Raczky 1983, 168, 12-26. jegyzetek; Makkay 1991, 114. 8 Ez utóbbit sajnálatosan olyan darabokból rekonstruálták (lásd: Makkay 1991, 3. kép 2), amelyek valójában nem tartoznak össze. Szembetűnően utal erre a tál, ill. talprész eltérő felületkezelési technikája, az előbbi a már említett „brown slipped" eljárással készült, míg az utóbbi szürkésfekete polírozású (feltűnően eltérő minőségű) darab. Továbbá, nem lehetséges a csőtalp elképzelt magassága sem, minthogy az - a kopásnyomok alapján ítélve - záródik. 9 Katicz 1983, 105. 1 0 Katicz 1978-79, 20; uő 1983, 105, 109. 1 1 Raczky 1983, 168, 27-38. jegyzetek. 1 2 Klasszikus Körösre: Kutzian 1944, II/I-LXXV.
