Folia archeologica 44.

Kemenczei Tibor: Dr. Cs. Sós Ágnes (1925-1993)

24 KEMENCZEI TIBOR templom maradványainak, egy temető kiásására, majd a közeli Rezes szigeten ugyancsak egy 9. századi telep, temető leleteinek a megmentésére, s EsztergályhorvátiHuszárvár dűlőben egy 12. századi templom, temető feltárására. A várszigeti tervásatások folytatásának pénzügyi nehézségeit, a nemegyszer mesterségesen állított akadályait Cs. Sós Ágnes töretlen hitű küzdelmének sikerült legyőznie, és külső támogatás (Soros alapítvány, Kis-balatoni leletmentési keret, minisztériumi külön keret) megszerzésével biztosította a feltételeket a folyamatos munkára egészen 1992ig. A kutatások eredményei fényesen igazolták az ásatások szükségességében vetett hitét. Éppen az utolsó évek feltárásai hozták a felszínre a Várszigeten egy cölöperődítés, valamint egy nagy háromhajós bazilika maradványait, amelyek alapvetően megváltoztatták a korábbi nézeteket Zalavár történetéről. A bazilikából kikerült festett üvegablak-töredékek, a mellette feltárt temetkezésekben talált ékszerek a 9. század egyedülálló emlékei. Az említett ásatások értékelés nélküli felsorolása is rendkívüli ásatásvezetői, tudományos teljesítményről vall, azonban ehhez a teljesítményhez hozzátartozik az a szinte emberfeletti akaraterő, amellyel Cs. Sós Ágnes a betegségét, a mostoha ásatási körülményeket legyőzte. Áz ásatási tevékenységével legalábbis egyenrangú Cs. Sós Ágnes tudományos irodalmi munkássága. Rendszeresen értékelte, adta közre az általa feltárt leleteket, de ezeken a tanulmányokon kívül több nagy értékelő művet is alkotott. Fehér Géza zalavári ásatásait feldolgozó monográfiája 1963-ban jelent meg. 1966-ban védte meg a „Dunántúl IX. századi szláv népessége" című kandidátusi értekezését, amely alapvetően új szempontokkal járult hozzá a korszak történetének a kutatásához. Á munka jelentőségét mutatja, hogy 1973-ban a Bajor Tudományos Akadémia jelentette meg. 1984-ben a Nemzeti Múzeum adta ki önálló kötetben a Zalavár-kövecsesi nagy leletmentő ásatás eredményeit. Az Akadémiai Kiadó jelentette meg 1995 elején Cs. Sós Ágnes és Salamon Ágnes közös monográfiáját a pókaszepetki temető leleteiről. Befejezés előtt állt az a nagy összefoglaló munka, amelyben az újabb zalavári ásatások eredményeit összegezte Cs. Sós Ágnes, s amelyet a tudományok doktora cím elnyeréséért kívánt benyújtani. Cs. Sós Ágnes munkásságát itthon és külföldön egyaránt elismerték, nagyra tartották. A Művelődésügyi Minisztérium és a Régészeti Társulat kitüntetései, emlékérmei, a Német Régészeti Intézet, a Szláv Nemzetközi Unió Tanácsának tagjává választása jelzik ezt, de ugyanerről tanúskodnak a szlávság kutatásában folytatott tevékenységéért a bolgár államtól kapott kitüntetések is. Cs. Sós Ágnes megkezdett kutatásainak folytatásáról, az általa feltárt emlékek feldolgozásának közreadásáról a Nemzeti Múzeum gondoskodik, támogatja azt. Fmlékét a Régészeti Osztály közössége azoknak a neves egykori munkatársai között őrzi tovább, akiknek példáját tudományágunk művelésében követnie kell. Kemenczei Tibor