Folia archeologica 44.
Kovács S. Tibor: Török hatás a magyar fegyvereken a 15-17. században
224 KOVÁCS S. TIBOR azonosítható a készítő, valószínű azonban, hogy a fegyver Erdélyben készülhetett 5 4. Véleményünk szerint a fenti motívumokkal díszített fegyverek egy része osztrák műhelyek terméke, zömük azonban Magyarországon és Erdélyben készült, egyes darabok esetén a lengyelországi eredet sem kizárt. A fentiek alapján ez a díszítőstílus igen hosszú ideig létezett, és a kortársak a 17. században már magyarként tartották számon. Az eddig elmondottak jól mutatták a török díszítőművészet hatását Magyarországon. Joggal vetődik fel a kérdés, vajon az utánzatok mellett eredeti török fegyvereket is viselhettek-e már a 16. században? Erre a kérdésre - véleményünk szerint - egyértelmű igennel válaszolhatunk. Thúry György 1571. április 23-án kelt hagyatéki leltárában számos török eredetű műtárgyat találunk 5 5. A híres végvári kapitány egyik pallosa - az inventárium szerint is - Tiroli Ferdinánd ambrasi gyűjteményébe került, amelyet az osztrák kormány 1933-ban visszaadott Magyarországnak 5 6. A pallos pengéjét Medinában készítették, szerelése ezüst és igen mértéktartóan díszített. A saruveret alsó részét ékesítik csak a jellegzetes török motívumok. A fegyvert ezek alapján a török birodalom területén készítették és utána jutott valamilyen módon - ajándék vagy zsákmány formájában - Thúry Györgyhöz. A pallos jellegzetes török markolattal készülhetett, amelyet még valószínűleg Thúry György életében átszereltek magyar módra. Az 157l-es hagyatéki leltár ezt a fegyvert ezüstös pallosnak íija le. Nagyon valószínű, hogy a leltárban szereplő két szablya, négy pallos és hat hosszú puska között török eredetű darabok is voltak 5 7. „Mathyasnak jutoth keth ezüstös aranyas zablya eggyik janchar módra vagyon chynalva..." 1579. május 26-án keltezték ezt a leltárt, amelyben többek között a fenti sorokat olvashatjuk 5 8. Varkocs Miklós 1584-es hagyatéki leltárában is találkozunk „egy janczhar moara czinalth" szablyával 5 9. Véleményünk szerint ezt a kifejezést nem lehet párhuzamba állítani a 17. századi inventánumok „portai formára csinált" darabjaival. A „jancsár módra csinált" szablyák valószínűleg török készítésű darabokat takartak, és a leltározók ezt a kifejezést azért használták, hogy a 16. század közepére kialakult magyar szablyáktól megkülönböztessék őket. 1591-ben Szalánci László, Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem követe számos fegyvert vásárolt Isztambulban 6 0. Reméljük, hogy az eddig leírtak meggyőzték az olvasót arról, hogy a török díszfegyverek használata, illetve utánzása már jóval a 17. század előtt ellcezdődött hazánkban. 6 1 III. A 17. században mind a török minta után készített, mind a török műhelyekből származó fegyverek száma megszaporodott az emlékanyagban. A karlsruhe-i Badisches Landesmuseum-ban őrzik Újlaki Györgynek, Bethlen Gábor főpohárnok-mesterének 1627-ben készített aranyozott, ezüstborítású tegezét és puzdráját. 6 2 Bunta Magda szerint ezt a két tárgyat Eötvös Lőrinc ko5 4 Lugosi-Temesváry 1988, 50. kép 5 5 Eör-Darmay 1870, 732-735. Sátrak, chafrag, choltar, szőnyeg, szomak, karman suba, egj tatar pays, egy darius kard (talán ékkövekkel kirakott török szablyát jelent?), egj honchar, teoreok toll stb.; Szabó 1986, 116. Balassi Bálint 1585-ben kelt végrendeletében két handzsárt hagy öccsére. 5 6 Lugosi-Temesváry 1988, 47. kép 5 1 Eőr-Danrmy 1870, 723-724. 5 8 Radvánszky 1897, 38. 5 8 Szabó 1877, 561. 6 0 Barabás 1881, 178-180. 6 1 Vö.: Gerelyes 1991, 224. 6 2 Szendrei 1896, 523-525. , Kalmár 1971, 136-137. 10. kép
