Folia archeologica 44.
Parádi Nándor: A Tiszanána-ónánai ásatás
162 PARÁDI NÁNDOR A magasabban fekvő templommaradványra és közvetlen környékére vékonyabb (kb. 20-25 cm) sávban, míg a körülötte levő, mélyebben fekvő részekre vastagabb (pl. a 13. kutatóárok DNy-i részére 110 cm vastagságban) homokos, fövenyes réteg rakódott rá. A Tisza-szabályozás utáni, ismétlődő árterületi elöntéssel a terület felszíne a feltöltődéssel kiegyenlítődött. A templom Az ásatás során feltárt templom alapozásmaradványából és kibontott alapozásárkából az egykori épületről keveset lehetett megállapítani. Az egyhajós, a nyolcszög három oldalával záródó szentélyű, támpillér nélküli templom alapozását és valószínűleg falát is kőből vagy kevés téglával kevert kőből építették". Egy-két faragott kőtöredék előkerülése arra utal, hogy faragott építészeti részletei is lehettek. Az egyik, nagyjából háromszög alakú töredéknek a hegyesszögben találkozó két oldala közül az egyik simára faragott és elképzelhető, hogy ablakkeret alsó, esővízvetője volt (7. ábra 2). A másik kőtöredék faragása és kopott profilja arra utal, hogy gótikus bordaindítás köve (gyámköve) lehetett és arra kell gondolnunk, a templom szentélye esetleg boltozott volt 7 (7. ábra 1). Az alaprajzot vizsgálva kitűnt, hogy az általában ismerttől, kisebb eltérések mutatkoztak. A templom téglalap alakú hajója a négyzet alakhoz áll közel, a szentélye pedig hosszúkás alaprajzú; hosszúsága majdnem eléri a hajó hosszát. A gótikus építészeti kutatás, a hasonló alaprajzú emlékekről megállapította, hogy a meghosszabbított szentély, az aránylag rövid, majdnem négyzetes hajó a kolostori templomokat jellemzi és a prédikáló rendi templomok jellegzetes elrendezése érvényesül, vagy azok hatása látszik rajtuk 8. A következőben azt kell megnéznünk, hogy az ónánaihoz hasonló alaprajzú és arányú templomot ismerünk-e? A másik kérdés, hogy mikor építhették. Az ország középső és Ny-i részének tanulmányozott korai gótikus (13. század második fele-14. század első fele) templomai 9 arányaiban az általunk feltárttal nem egyeznek. A legközelebbi - elsősorban alaprajzi - párhuzamait tovább kellett keresni. A Felső-Tisza vidékén találtunk néhány olyan templomot, amelyet az ónánai értékeléséhez fel tudtunk használni. A beregdaróci és a túrricsei református templom alaprajza és mérete is hozzá hasonló. A beregdarócit a 15. században (1423., 1436.) említik 1 0 a túrricsei építését a 16. századra keltezik 1 1. Ide sorolhatjuk még a komorói református templomot is, amelyet az 1744. évi kimutatásban fatemplomnak említik, s a helyére 1784-1809 között valószínűleg a korábbival egyező alaprajzú, gótikus kőtemplomot építettek 1 2. Az ónánaihoz részben hasonló alaprajzú szamosbecsi református templomot a 15. század második felében építettek. A szentélye ennek egykor boltozott volt. A sérült boltozat lebontása után a szentély támpillérek is elbontották 1 3. 6 Az ásatáson, a töredékek mellett, egyetlen, nagyjából ép téglát találtunk. Ennek mérete: hosszúsága 28 cm, szélessége 17,5 cm, vastagsága 5 cm. A többi töredékes tégla teljes hossza nem mérhető. A szélességük és vastagságuk viszont az előbbi mérettel egyezik. 7 A Szabolcs-Szatmár megyei gótikus templomoknál a szentély boltozása a XV. században válik általánossá, a hajó pedig csaknem mindenütt sík mennyezetű maradt. Entz 1986. 190. 8 Gerevich 1956. 146., 148. 9 Kozák 1984. 73-112. 1 0 Szabolcs-Szatmár megye műemlékei I. 304-305., 180. kép.; Az újabb kutatás rövid ismertetése: RégFüz 1993. 72-73. 1 1 Szabolcs-Szatmár megye műemlékei I. 323-324., 203. kép. 1 2 Szabolcs-Szatmár megye műemlékei II. 397., 490. kép. 1 3 Szabolcs-Szatmár megye műemlékei I. 375., 278. kép.
