Folia archeologica 44.
Tóth Endre: Ókeresztény ládikaveretek Ságvárról
ÓKERESZTÉNY LÁDIKAVERETf.K 147 de egy másik, freisingi bibliakézirat marginális bejegyzése arra mutat, hogy a kézirat a 10. században már a dómkönyvtárban volt " s. A proveniencia korábbi útja Corbinianus életrajzából következtethető ki ll u. A kézirat a négy evangéliumot tartalmazza 12 0, a régen szokásos sorrendben: Máté, János, Lukács és Márk követi egymást. A kötet újrakötésekor a János-evangélium a végére került. A kötetből 22 lap hiányzik: legtöbb a János-evangéliumból. A szöveg Szent Jeromos előtti, régi latin fordítás. Mint ilyen, rokona a nevezetes bresciai ezüsttel írt kéziratnak (6. század), a vercellinek (4. század), és az 5. századi veronainak 12 1. A müncheni kódex felismerése O. v. Tischendorf nevéhez fűződik 12 2. A bibliafilológiában a kódex a q megjelölést kapta. A kézirat illuminált, és koraisága miatt számottevő érdeklődést vívott ki. Ezek nagy része azonban alig több az ábrázolások számbavételénél és leírásánál, valamint néhány mondatos értékelésnél. Az evangéliumok befejezéséhez (Máté kivételével) evangelista jelképeket festettek. Márk után oroszlánt (12v), János után a lap felső részén sast, a lap alján még egy sast kígyóval. A zárólapon egész oldalas ábrázolás: crux gemmata, tetején Krisztus-büszttel. A kereszt vízszintes szárain egy-egy madár ül; a szárakról az ómega és alfa betűk lógnak le. Szokatlan helyen, a keresztszárak metszésénél a kódex készítésére vonatkozó felirat olvasható: Ego /Va/le/ri//a/nus / scr/ip/si. Az ábrázolás nem ritka, viszonylag jól keltezhető. A pannóniai 6—7. századi keresztény leleteket ismerők figyelmét pedig szükségtelen felhívni számos dunántúli rokonára. Mindenesetre a kézirat keltezését az ábrázolás elősegítette. A kódexet az illusztrációk és az írása alapján 600 körűire keltezik. A kézirat lapszéli bejegyzései közül 3 származik a szövegíró kezétől, a többi második és harmadik kéztől származik; nagy részük perikópabejegyzés: Krisztusés Mária-ünnepek mellett az egyházban általánosan ünnepelt Makkabeusok, Keresztelő Szent János, valamint az apostolok ünnepéhez jelöltek ki olvasmányt, és mint láttuk, a Máté-szakasznál az in Thimothei etvi... bejegyzés olvasható. Elsősorban e néhány szó indította el és segítette elő a kódex provenienciájának nyomozását. Az eredetvizsgálat kiterjedt az evangélium szövegkapcsolatainak feltárására, és a hagyomány szerinti ajándékozó, Corbinianus püspök életrajzára 12 3. Ezekre a következtetésekre egyaránt jellemző volt ugyan a szorosan a témát érintő szakszerűség, de ugyanakkor a felületes tájékozottság a kézirat hazájának történetéről és vallási viszonyairól. Ezeknek az elsősorban liturgiatörténeti, másodsorban összehasonlító szövegkritikai és történeti vizsgálatok végeredménye a következőkben foglalható össze. A q evangeliarium szövege, amely régi latin fordítás (Vetus Latina), szoros kapcsolatot mutat bizonyos arianus szövegekkel. Maximinus arianus püspök Szent János evangéliumáról szóló homiliái ugyanezen a szent János evangelium-szövegen alapulnak. Eszerint a kódex olyan szöveget őrzött meg, amely egy Duna-vidé1, 8 Leidinger, О., Das soeennante Evangeliarium des heiligen Korbinian, in: Wissenschaftliche Festgabe zum zwölfliundertjährigen Jubileum des heiligen Korbinian, München 1924, 99. 11 9 MGH SS rerum Merovmg. VI 565.; vö. Arnold, В., Zur Vita Corbiniani, Wissenschaftliche Festgabe zum zwölfhundertjährigen Jubileum des heiligen Korbinian, München 1924, 61. 12 0 Kiadása: H. J. White, Old Biblical Texts, Nr. III. Oxford, 1888;Jülicher, A., Das Neue Teslament in altlateinischer Überlieferung, Berlin 1938-1954, Bd. II I—IV. Gamber, KL, Codices liturgici Laiini antiquiores, Freiburg 1968, 1:2, 326-. 12 1 Leidinger 1924, 84. 12 2 Tischendorf, C., Deutsche Zeitschrift für christliche Wissenschaft und christliches Leben 8, 1857, 55— 56. 12 3 MGH SS rer. Merov. VI 565.
