Folia archeologica 44.

Tóth Endre: Ókeresztény ládikaveretek Ságvárról

ÓKERESZTÉNY LÁDIKAVERETf.K 135 könyv (tekercs vagy könyvtábla) a kézben a képzettség, a műveltség jele. Akár a tanító Krisztust ábrázolják az apostolok között, mintegy a filozófnsgyülekezet megfogalmazásában, akár a traditio feg'« jelenetben az apostolok kezében megszokott a tekercs

1'

6. Ez azonban tevékenységük eszköze. Ebből olvasnak; olvasásra készülve, az olvasást megszakítva tartják kézben; akár összefogják, akár kibontva tartják, a tekercs mindkét végét fogják; a 4. sz. második felének szarkofágdoniborművein számos variációban láthatjuk

6

7. A ságvári veretek Péter apostola - a kezében kibontott tekerccsel - ezekkel az ábrázolásokkal nem egyezik. Bárhogyan is fogják az apostolok a tekercset, azt használat közben ábrázolják. A ságvári vereten Péter azonban nem olvassa, hanem teste mellett, kinyitva lógatja. A kibontott, a kifelé fordított tekercs nem az olvasáshoz használt eszköz, hanem a kép nézőihez szól; Krisztus szavaival (jelképesen vagy valóban, a hely méretétől függően rá is írva) nyomatékosítja a jelenet értelmét, ami ezeknek a nyitva lógó tekercseknek a lényegi mondanivalója. Mivel a ságvári lemezek mintamatricáját a főapostolok nevével már ellátták, és Pál mellett nincs tekercs, az attribútum nem általában az apostolokat, hanem Pétert kell, bog)'jellemezze. Hogyan kerül Péter mellé a tekercs? A kibontott tekercs, mint attribútum elvileg két irányból származhat. Ha a tanító Krisztust és az apostolokat, mint a bölcsek gyülekezetét ábrázoló képtípusból eredeztetjük, akkor érthetetlen, hogy az apostolok kezében különféle formában, de sohasem a ságvári veretével azonosan látható tekercs - ugyan szimbólum értékű, de mégiscsak használati tárgy - miért alakult át csakis a néző számára mondanivalóvá, holott az apostolok kezében bölcs voltukat a megszokott, használat közben nyitott vagy zárt formában amúgy is tanúsította volna. Másképpen fogalmazva: a tevékenységet (felolvasást) jellemző, és a jelenetet ábrázoló képen a különféleképpen tartott tekercsek funkcióban vannak: a ságvári lemezen Péter kezében a nyitott tekercs személyére szóló attribútum. Miért csak Pétert jellemezték vele? A másik lehetőség a tekercset a Dominus legem dat képtípusból eredeztetni. A 4. század közepe után főként a Róma városi szarkofágokon terjedő képtípuson Krisztus bal kezével kibontott, hosszan lelógó tekercse felső végét tartja; alsó végét Krisztus balján álló Péter, tisztelete jeleként, a palliuma által eltakart kézzel fogja fel. A kompozíció értelmezéséről vita folyt

6

8. A vita egyrészt abban csúcsosodott KÍ, 6

6 Lásd összefoglalóan: Myslivec,J., Apostel, Lexchrist. Ikonogr. Bd. I. 154-, további irodalommal: A tekercshez általában: ВЫ, Th.] Die Buchrolle inder Kunst, 1907.; Koep L. (A. Hermann), buch III 718-, 6

7 Olvasás közben a tekercseket különféleképpen ábrázolták a késő antik művészetben. Ennek típusait lásd: Marrou, H.-I., Mousikos aner. Étude sur les scenes intellectuelle figurant sur les monuments funéraires romains, Roma 1964, 25-25. A Péter apostol kezében tartott tekercs a VII. típusnak felel meg, amit H.-I. Marrou „assez rarement" minősített: ez technikailag a tekercs végének olvasását jelenti. Л ságvári lemezen azonban Péter apostol kezében a tekercs nem olvasás közben, nem jelenetben látható, hanem a hosszan lelógó nyitott tekercs attribútumként értékelhető. Ugyanilyen nyitott tekercset látunk a Traditio legis egyszerűbb megfogalmazású ábrázolásain, amikor az Isten keze az égből kinyúlva, a mózesi törvény átadásával azonos formában jelenik meg szarkofágokon (Leocadius-szarkofág, Tarragona: P. de Palol: Christliche Kunst in Spanien, Düsseldorf-Lausanne 150. kép.) 6

8 A vita J. Kolwitz 1936-os tanulmánya nyomán (RQ 44, 1936, vö. hozz: Stommel, E. Beiträge zuk Ikonographie der konstantinischen Sarkophagplasztik, Theophaneia 10, Bonn 1954, 121-) és W. N. Schumacher 1959-es tanulmányait ("Dominus legem dat", RQ 54, 1959, 1-39, Eine römische Apsiskomposition, RQ 54, 1959, 1 á7—202) követően bontakozott ki. A vita főként ajelenet értelmezése és műfajbeli megjelenése és ezzel kapcsolatban a régi Szent Péter-bazilika apszisfreskójának rekonstrukciója, és Péter római primátusa körül folyt. A legfontosabb irodalom: Sotomayor, M., Über die Herkunft der "Traditio legis", RQ 56 (1961)m 215-230.; Fr. W. Deichmann-Th. Klauser, Frühchristliche Sarkophage in Bild und Wort, Ölten, 1966. 72. Weyer, Das Traditio-legis-Bild und seine Nachfolge, Münchener Jb. der bildenden Kunst, 3:12, 1961, 161-186.; Nikolasch, Fr., Zur Deutung der ' Dominus-legein-dat"-Scene, RQ 64, 1969, 35-73.; legbővebb irodalommal Charles Pietri tárgyalja a kérdést: Roma Christiana, BEFAR 224, 1976, IL 1413-1535.