Folia archeologica 44.
Tóth Endre: Ókeresztény ládikaveretek Ságvárról
ÓKERESZTÉNY LÁDIKAVERETf.K 133 csak az apostolokra jellemző, hanem általában a vértanúkra, sőt gyakran az egyszerű keresztényekre is. A három alak egyforma ruházatú. Ez nem lenne különlegesség, mert a szarkofágokon és más ábrázolásokon sincsenek mindig az apostolok másoktól - legyen az akár egyszerű halott - megkülönböztetve. Feltűnőbb, hogy Timotheus kéztartása is hasonló az apostolokéhoz: bal kezével a melle előtt a palla szárnyát fogja, mint Pál, és jobbjával mintha áldó mozdulatot tenne. Timotheus hasonlósága az apostolokhoz csak a kérdés egyik része; a másik az, hogy Timótheust nem a szenteknél megszokotl огаш-tartásban ábrázolta az ötvös 5 8. Nem olyan tartásban, ahogyan a Péter és Pál között vagy önállóan álló szenteket (vértanúkat) vagy az elhunytakat ábrázolni szokták. Ha a veret Szent Pál tanítványát ábrázolja, akkor nem olyan feltűnő az apostolok rendjébe sorolása. Amennyiben azonban nem a tanítványról van szó, akkor az ábrázolás szokatlan. Véleményem szerint a hasonlóság legkönnyebben úgy magyarázható, hogy az ötvösműheíynek nem állt rendelkezésére megfelelő matrica, ezért Timotheus alakját az apostolok számára alkalmas készletből kölcsönözte vagy másolta. Tehette ezt annál is inkább, mert a 4. század harmadik negyedében az önálló, ikonszerű szent ábrázolás még nem alakult ki. Azaz az ötvösnek nem lehetett a készletében a szent vértanúk ábrázolására alkalmas képtípus, az apostolokéhoz viszont volt: köztük ifjabb és idősebb férfiak is megtalálhatók. Az 5-6. századi raveiniai mozaikokon az ismerten fiatalemberként ábrázolt János evangélistán kívül Tamás és Simon jelenik meg ifjabb alakban 5''. A ságvári lemezeken azonban Timotheus alakja bármennyire is megegyezik az apostolokéval, mégis a megkülönböztetés jele lehet, hogy Timotheus kezéből kivették (hiányzik) az összecsavart, zárt irattekercset. Amennyiben Péter és Pál apostol egy ikonográfiái egységben láthatók, megjelenésük sok mindenben kötött. Ha Krisztussal, szimbólumaival (kereszt, monogram), vagy elhunytakkal és szentekkel ábrázolják őket, megjelenésük általában tengelyszimmetrikus. így látjuk ezt azokon a főképpen kisplasztikái medaillonábrázolásokon' (de lásd az aquileiai szobrot 6 1 is), ahol az apostolokat párban ábrázolták szembenéző szimmetrikus elrendezésű portrékkal. A ságvári vereten a két főapostol beállítása nem tengelyszimmetrikus. Könnyű lenne az a válasz: természetes az aszimmetria, mert a négy képinezőben az alakok szimmetrikus párban álllak, amint az egymás felé forduló és szimmetrikus testtartási! Péter és Timotheus mutatja. Az ötvös Pál alakját nem vehette olyan ikonográfiái sémából, amelyen a két főapostol egymás felé fordul. Azaz az ötvösnek a rendelkezésre álló apostolokat ábrázoló matricakészletét össze kellett egyeztetnie az általa ismert és követendőnek tartott ikonográfiái típusokkal és csoportos megoldásokkal, valamint mindezt a ládikaelőlap kötött és meghatározott képmezős megoldásával, amelv a fedélre és két sorba, 4 + 4 képmezőbe szorította az ábrázolandó témát. Fel kell tételeznünk, hogy az ötvös az előlap tervezésénél saját (vagy a műfajban megszo5 8 Neuss, W., Die Oranten in der altchristlichen Kunst, Festschrift P. Clemen, Bonn, 1924, 130.-; Stommel, Th., Beiträge zur Ikonographie der konstantinischen Sarkophagplastik, Theophaneia, 10, Bonn 1954, 30.-; Matz, F., Das Problem der Orans und ein Sarkophag in Cordoba, MadrMitt 9, 1968, 300-310. Л szarkofágok középtengelyében álló oranst közrefogó férfialakok értelmezéséhez: Sotomayor, M., Petrus und Paulus in der frühchristlichen Ikonographie, in: Spätantike und frühes Christentum, Frankfurt а. M. 1983, 199. in Spätantike und frühes Christentum, 1983, 204-, 5 9 Doiigo, W., Alcuni momenti de ritratto musivo Ravennate nella formazione della rittrattistica mediovale: le sequenze apostoliche.; XVIII Corso di Cultura sull'arte ravennate e bizantina, Ravenna 1971, 221-239. 0 0 Heintze, H. v., Concordia Apostolomul, Fs E. Dinkier (Tübingen 1971), 201-. Az apostolok ikonográfiájához legutóbb: M. Sotomayor, Cuscito, G., I Reliquiari paleocristiani di Pola, Alti e Memorie della Societa Islriana di Archaeologia Storia Patria XX-XXI, 1972-1973/99, Fig. VI. 6 1 Cuscitó G., I Religuiari paleocristiani di Pola, Alti e Memorie della Societa Istriana di Archaelogia Storie Patria XX-XXI, 1972-1973/99, Fig.VI.
