Folia archeologica 44.
Tóth Endre: Ókeresztény ládikaveretek Ságvárról
ÓKERESZTÉNY LÁ DIKAVERETf. K 127 részén, Péter lemezének bal szélső keretezésének alsó felében, és Timotheus lemezén a bal láb alatt. Az alakok között semmiféle különbséget nem lehet felfedezni. A sérülések ellenére megállapítható, hogy a feliratok is azonosan helyezkednek el a képmezők felső szélén, a fej két oldalán. Erre lehet gondolni már a Timotheus felirat utolsó S betűjének második sorba kerülése miatt is. Különösen jól látszik a Paulus feliratokon a névkezdő P betűnél kissé lejjebb induló A betűből és a szó végén az S betűkből, amelyik mindkét lemezen egyformán nagyobb méretű és lejjebb kezdődik. A képpárokon egyformán elhelyzett feliratokból pedig az következik, hogy a neveket nem utólag ütötték rá a lemezre, hanem már magán a matricákon is rajta voltak. Ez pedig azt jelenti, hogy az ötvös nem válogathatott szabadon a számára megfelelő apostolminták közül, amiket a következő munkafázisban, a lemezen látott volna el felirattal, hanem teljesen kész matricákat használt. Ezeken az apostolokat már névvel jelölték. Megjegyzendő, hogy Pál apostol feliratának betűi ca. másfél mm-rel nagyobbak, mint a másik két feliraté. Ezt a megfigyelést azonban nem tudom hasznosítani. Arra sem tudok biztos választ adni, hogy a matrica képmezőként külön darabokból állt-e össze, vagy egy darabból készült, ami eredetileg mind a négy alakot magába foglalta. Erre az utóbbi lehetőségre is gondolnunk lehet, mert több ládikavereten megfigyelhető, hogy egyes képmezők szabályosan ismétlődnek 3 9 (novaljei veret). Ebből arra lehet következtetni, hogy nemcsak az egyes képmezőkről voltak használatban különálló matricák, hanem olyanok is, amelyek több képet tartalmaztak. A képcsíkonként összefüggő matrica azonban a képmezők nagy mérete miatt a ságvári veret esetében valószínűtlen, noha a két lemez egyforma. Egyes részletekből megállapítható, hogy a matricán történő domborítás után, a felületen még utándolgoztak. Ez különösen jól látszik Péter és Pál szakállának függőleges vonalain és egyes ruharedőknél. A ságvári ládika képei stílusban és megformálásban különböznek nemcsak általában a ládikaveret-áorázolásoktól, hanem az apostoloknak tartott veretektől is. A ságvári lemezek apostolainak alakja arányos, testtartásuk természetesebb, nem mever, kifacsart, végtagjaik és kartartásuk valósághű; ruhaviseletük kevésbé stilizált, mint az Intercisa-alcsűti ládikák apostolainak palliumai; a ruharedők pontosabban követik a valóságol. Jelent-e ez a többi láchkaverethez képest időrendi különbséget, nem tudjuk. .Aligna annak az ötvösnek a kezétől származnak, aki az intercisai ládikák vereteit domborította; kétségtelenül kvalitásosabb, az emberábrázolásokat nagyobb rutinnal végző mesterember készítette. A ságvári veretekből - töredékességük ellenére - következtetni lehet a díszítés rendszerére. A ládika előlapjának téglalap alakű, keretezett mezői közvetlenül egymás mellett sorakoznak: eredeti állapotban a fedél díszítésével együtt három sorban. Gáspár Dorottya ezt a ládikadíszítést az általa felállított tipológia II. csoportjába sorolta 4 0. E csoport díszítési rendszere eltér azoknak a ládikáknak a díszítésétől, amelyeken a séma kerek medaillonokból és majdnem négyzet alakú mezőkből, valamint esetenként frízből áll 4 1 (I. csoport). A mindeddig hiányzó, részletes feldolgozás után lehetne csak választ adni azokra a kérdésekre, hogy az eltérő díszítések és megoldások műhely, mester vagy időrendi különbséget jc4entenek-e? Ehhez azonban szükséges a Gáspár II. és III. csoportjában az előlapdíszítések to3 9 Ilakovaij В., Unbekannte Funde aus Novaija (Jugoslawien), Alti del IX Congresso Internationale di Archeologia Cristiana 1975, Studi di Aiitichita Cristiana XXXII, Citta del Vaticano 1978, 336, Abb. 3. A ládika bronzvereteiről használhatóbb fényképeket közöl: Badurina, A., Ranocrscanski relikvijar iz Novaija, Materijali XII, IX. Congres Arheoioga Jugaslavije, Zadar 1972 (Zadar 1976), 283-: T. I 4 0 Gáspár I. 1986, 54.-: II. Taf. XVIII. 4 1 Gáspár I. 1986, 54: II. Taf. XVIII. 4.
