Folia archeologica 44.
Tóth Endre: Ókeresztény ládikaveretek Ságvárról
ÓKERESZTÉNY LÁDIKAVERETF.K 113 kapu keleti és nyugati falai között a szintkülönbség majdnem eléri az egy métert. A keleti kaputoronyban a második periódusú kerek toronynak belső szintje nem maradt meg. A nyugatiban azonban a kerek torony padlója felett több, felületben bizonytalanul jelentkező, erős égett vörös és faszenes fekete, vastag réteg volt megfigyelhető. A kapu első periódusát az oldaltornyok falainál lehetett csak megfigyelni, mert ezekre nem épültek rá későbbi kerek tornyok. Az I. periódus erődfalai - az alsóhetényi ásatás tapasztalatai alapján - mintegy egy méterrel lehettek vékonyabbak. Mivel azonban a vastagabb, második periódusú fal pontosan a korábbi, vékonyabb helyére épült, kutatni, megfigyelni nem lehetett (1. ábra). Az I. periódusú tornyot a barna agyagos járószint planírozása után építették fel. Az ismeretlen vastagságú erődfalakhoz 6x6 m 2-es, alapjában szögletes, de a felmenő részén kívül valószínűleg lekerekített sarkú kaputornyokat építettek 1 2. Az I. periódusú torony belső járószintje a kerek torony építésekor elpusztult. A torony kül ső járószintje (a sűrű, barna réteg) különbözik a vele egynívójú toronybelső 25 cm vastag szürkés rétegétől. A szürke réteg a torony belső feltöltése lehetett. A tornyot kívül 3-5 cm vastag, sárgás malterréteg veszi körbe: az építési vagy bontási szintje volt. AII. periódusú építkezések megkezdésekor a tornyokat a kapuépülettel együtt lebontották és a szinteket is visszabontották. Az I. periódusú kaputorony falait gondosan kiszedték. Csupán az alapárok legalján, 180 cm mélységben hagytak némi maltertörmeléket. Az árkot az újonnan kiásott kerek torony alapárkából kikerült földdel töltötték fel: a betöltésből csak néhány korábbi császárkori kerámiatöredék került elő 1 3. II. periódus: az alapozásban 280 cm vastag erődfalhoz dél felé a nagy, kerek oldaltornyok csatlakoznak. Külső átmérőjük 1370, belső átmérőjük 900 cm. Az erődfal vonalába annyira mélyed, hogy a torony külső köríve majdnem érinti az erődfal belső falsíkjának vonalát. A tornyok egymás közti távolsága, ahol az ívek a legkisebbre zárják a kapunyílást: 9,5 in. A falszoros külső mérete 7x7,5 m, belső szélessége 4,5 m. A fal vastagsága 250 cm-nél kisebb: ez a mérhető adat a kiszedés szélességét jelzi, ami feltehetőleg az alapozás szélességéhez közelít. Az új, vastagabb erődfal a korábbi, kiszedett helyére épül; ezért az első periódusú erődfalnak semmi nyomát nem lehetett megállapítani 1 4. A kaputornyok között 5 m széles 1 2 A ságvári kaputornyok első periódusának a falkiszedésének a sarka kívül is élesen, belül is élesen derékszögű, azért az alapok semmiképpen nem lehettek lekerekítettek, vagy az alsóhetényihez hasonló patkó alakúak. A táci erőd egyes oldaltornyainál azonban meg leheteti Figyelni, hogy az alapozás ugyan szögletes volt, de a felmenő falak sarkait kerekítették, ezért a patkó alakú tornyokra hasonlítanak. Erre gondolhatunk a ságvári erőd esetében is; vö. Tóth 1991. 1 3 Magyar Nemzeti Múzeum, Római Gyűjtemény. A betöltésben egy őskori edénytöredéket (73.1.77.), 7 meghatározhatatlan kori szürke kora császárkori edénytöredéket (73.1. 60, 62, 65, 67, 71, 72, 73), hét színes kerámiatöredéket (festett vagy okkerszínűt: 73.1.61, 63, 68, 69, 70, 74, 75.), és egy Drag. 37. típusú Antoninus-kori lezoux-i sigillatöredéket (73.1.75) találtunk (Gabler Dénesnek köszönöm a ságvári sigillaták meghatározását). Mindössze két késő császárkori töredék volt, hasonlóan a többi ságvári és alsóhetényi patkótorony-betöltéshez, amelyekben az eddig kutatott helyeken rétegben szintén alig találtunk késő császárkori kerámiát. Mindkét ságvári oldaltöredék a 4. század későbbi, mint korábbi időszakára tehető. Az egyik egy teljes felületén simított szürke töredék (ltsz. 73.1.64.), a másik pedig egy durva, fehér kavicsszemcsés szürke oldaltöredék (ltsz. 73.1.66), amellyel rokon töredékek a ságvári erőd késői kerámiájára jellemző. Mivel azonban Ságváron zárt réteget alig találtunk, éppen ez a darab keltezi a kerámiafajta használatát a század második felére. 1 4 Az alsóhetényi erőd falait nem vagy csak részben szedték ki az újkorban. Megállapítható volt, hogy a korábbi 150 cm vastag fal mellett az alapozást kiszélesítették, és szorosan a fal mellé új, 120 cm széles falat építettek. Ez a "kettős" fal azonban csak az alapozásban figyelhető meg, mert a felmenő falak már egybeépültek. Ebből arra lehet következtetni, hogy az I. periódus erődfalat az alapozásig lebontották, majd melléépítéssel megvastagították, de a járószint felett a fal már egységes volt.
