Folia archeologica 43.

Mesterházy Károly: Az ún. tokaji kincs revíziója

Az ÚN. TOKAJI KINCS REVÍZIÓJA 213 több jellemző jegy közül melyiket vélte az illető kutató a legfontosabbnak, és csak arra volt tekintettel, miközben más mellékes jegyek alapján máshová lennének besorolandók. Az oroszországi fülbevalóknál a döntő jegy nem a karika díszítése, hanem a fürt jellege volt: a lemezes-granulált díszü csüngő. Az alapgyüjtést, a pereszopnicai réselőminták köré csoportosítva az anyagot, Korzuhina végezte el, ezt egészítette i Szedov. Adataikat nem mindig sikerült ellenőrizni. Szőke B. 11 Kárpát-medencei lelőhelyről tudott. Ezt egészítette ki 14-re Németh P., miközben egy adatot helyesbített is: a tápé-malajdoki fülbevalót, mint öntött utánzatot, elhagyta Szőke gyűjtéséből. 1. „Tokaj vidéke", eredetileg 12 db ép vagy nagyrészt ép, és egy töredékekben megmaradt fülbevaló volt. Ma 10 db (a-j) van meg, de a 10 közölt fülbevalóból az ép lemezes gömbdíszes hiányzik, vagy csak gömbdísze pusztult el. Ez utóbbi esetben a Hampel IV. kép 10-es darab azonos a mi 11. kép 4-es töredékünkkel. a—b. A meglevő 10 db között csak két fülbevaló összetartozása kétségtelen: all. kép 1. és 3. daraboké, ahol a karika alatt négy egyre nagyobb filigrán koszorú alatt hat gyöngyből álló koszorú van, ezt újabb Filigránkoszorú követi, majd három nagyobb lapos álgyöngykoszorú, ez alatt ismét filigrángyűrű és végül a záró gomb (jelenlegi leltári sz. 119/1896.2. és 110/1896.16.). Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi számok alapján nem lehet párnak tekinteni az 119/1896.1-2. sz. alatti fülbevalókat. c-d. A másik pár a már említett két gömbdíszes változat. A ma meglevő épebb darabnak az alsó része korábban is hiányzott, ugyan olyan állapotban van, mint első közlésekor. Ezüst karikáján négy gyöngykoszorú van, az egyes koszorúkban hat gyöngyszem van, kissé lapítottak, egybeöntöttek a koszorúk. Rögzítésük részben sima drótgyúrűvel történt. (9. kép 1.) A karika belső ívén levő fürt tagolódása: ezüst gömb, sima huzalgyűrű, elliptikusra széthúzott négyes gyöngykoszorú, sima huzalgyűrű. A karikához keskeny pánt kapcsolja a felső és az alsó „fürtöt" is. Az alsó fürt tagolódása: kis sima huzalgyűrű, vastagabb sima huzalgyűrű, hét lapos gyöngyből gyöngykoszorú, sima huzalgyűrű, két vízszintesen elváló félből készült lemezes gömb, melynek alsó fele már elveszett az első közlés előtt. A két félgömb felső felén belülről látszik, hogy kialakításakor felül kis árkolást készítettek, azaz préseltek az ezüstlemezbe, és a sima ezüsthuzal karika ebbe a vájatba fekszik bele. így forrasztották össze a fürt felső felét a középtájon levő lemezes gömbbel. A két félgömb érintkezési vonalán helyezték el a háromszög alakú granulációs elemeket. Felül egy nagyobb sort alakítottak ki, és egy hasonló nagyságút az alsó félen is, de ott úgy, hogy a két fél háromszögei csúcsukkal szembe nézzenek. A középvonalon levő háromszögek talpukkal egymáshoz érnek, és rombuszt alkotnak: a rombusz egyik fele a felső félgömbön van, a másik fele az alsón. A fülbevaló párja ma nagyon csonka. Egykori számaik bizonytalanok, ma az épebb példányon 110/1896.15. ltsz. látható (12. kép 3.), szerkezetét a 9. kép 1. mutatja. A csonkább darabon a karika négy gyöngykoszorúját sima huzalkarikák rögzítik (egy koszorú hiányzik), jelenlegi leltári száma 110/ 1896.18. (11. kép 4.) e. Jelenleg pár nélkül levő darab a 12. kép 2. sz. fülbevaló. Valamennyi közül ez a legnagyobb méretű, hossza 4,8 cm. A karikáján levő gyöngykoszorukban 6-6 gyöngyszem van, és sima huzalkarikákkal vannak rögzítve a koszorúk. A díszítés változatosságát az alsó „fürt" mutatja: a karika alatt három sodrott filigrángyűrű van, majd követi egy nyolc gyöngyszemből álló koszorú, sodrott drótkoszorú, aztán a jellegzetes három lapított álgyöngyszemből készült egybeöntött tag, melyet függőié-