Folia archeologica 43.

Mesterházy Károly: Az ún. tokaji kincs revíziója

200 MESTERHÁZY KÁROLY ként a hajba tűzött, és nem fülbevalóként használt karikák. A Hampel által említett f

)árhuzamoknál azonban már akkoriban is volt egy jobb, hiteles és pénzzel keltezett elet, az orsovai. A kincslelet 1877-ben került elő kútásás közben, s egyes darabjait sikerült Ormós Zsigmond Temes megyei főispánnak és régiségbúvárnak megvásárolnia. A hajkarikákkal I Mircea (1383—1418) pénzeit találták, s a bemutatott példány alapján biztos, hogy a „tokaji" hajkarikák későbbi, díszesebb változatai voltak közöttük.

1

7 Még a „tokaji" lelet előkerülését megelőzően vásárolt egy hasonló hajkarikát a Nemzeti Múzeum. Ha lehet, még az orsovai példányoknál is díszesebb volt, de Hampel a velük való szoros kapcsolatot külön is hangsúlyozta.

1

8 Egy példányt pedig röviddel a „tokaji" leletet követően vásároltak meg ismeretlen lelőhelyről, ugyanabban az évben (3. kép l).

1

9 A „tokaji" lelet nagy hajkarikáinak köréhez tartoznak a vaskos ezüsthuzalból font vagy sodrott, elkalapált végű, és trapéz alakú lemezzel borított végű súlyos karperecek, amelyek közül az első „magyarországi" lelet a kladovai volt. Pontosabban Kladova és Turnu Severin között, a Traján hídfő táján 1900-ban találták szántás közben azt a hat nagy, ép és egy sérült hajkarikát egy karpereccel együtt, amely a zombori múzeumba került.

2

0 A zombori múzeumban egy ismeretlen lelőhelyről származó hajkarikát is őriznek, melyet a 13. századra keltez közlője.

2

1 Ismeretlen időben, minden esetre 1897 és 1939 között került a Nemzeti Múzeumba egy lelet, amelyet azonban valamely okból 1961-ig nem leltároztak be. 1961-ben a „tokaji" lelettel együtt tartott hajkarikákat és karpereceket végül nyilvántartásba vették, de lelőhelyük ismeretlen maradt. Végülis nem biztos, hogy a hajkarikák és a két karperec összetartoznak. Csupán annyi bizonyos, hogy Varjú E. a karpereceket és a hajkarikákat is ismerve, egyet-egyet közölt belőlük a Magyar Művelődéstörténetben.

2

2 A hajkarikákból Kádár Z. is közölt kettőt (4. kép 1-2.).

2

3 1. Ezüst hajkarika, karikája vastag, kerek metszetű huzal. A karika alsó ívén kettőskúpos sima ezüstbádog dísz van. A kúp legszélesebb részét két nagyobb, és ezek belső oldalán két kisebb gyöngyökből álló gyöngykoszorú díszíti, melyek közrefogják a háromszorosan feltekert filigrán és negyedikként felhasznált gyöngydrótot. A kúpok csúcsában egy-egy nagyobb gömböcskékből álló koszorút egy-egy kisebb szemcséjű gyöngykoszorú és egy filigrándrót gyűrű szegélyez. A kúpoktólmindkét oldalt 9—9 filigrán dróttekercselés közbeiktatása után egy-egy áttört gömböcske helyezkedik el, melyek félgömbökből vannak összeforrasztva. A félgömbökön 3-3 sor sűrű kerek áttörés látható. Átm. 5,6 cm. A fülbevaló karikáján levágásra utaló nyom van. MNM ltsz. 61.5.1.B. (4. kép 2.) 1

7 Hampel 1878. 133. 1

8 Hampel 1880. 173. MNM ltsz. 26/1880. Vétel EggerD.-tól. 1962-ben átadva a Néprajzi Múzeumnak. 1

9 MNM ltsz. 109/1897. 2. Vétel Resch Adolftól, összesen 20 Ft-ért. Kádár 1961. 201. és IX. t. 3.; László 1988. 119. kép. 2

0 Gubitza 1908. 264-65.; Németh 1969 (1988) 195-96. 2

1 Radojkovic 1969.16. t.; Kovacevic 1953.152. : egy Zajecar lelőhelyű, közöletlen fülbevalót említ a zombori múzeumból, amely Frey Imre dr. magángyűjteményéből származik. E két fülbevaló azonos, lásd: Nagy 1964. 56. t. 4. Van azonban itt egy csonka hajkarika is, lelőhelye ismeretlen: Nagy 1964. 56. t. 1. 2

2 Varjú é. n. (1939) 332-33. A hajkarikaként meghatározott tárgyakat a 11-12. századra keltezte, és a később 61.5.9.B. szám alattit közölte. Korhatározásában bizonyára szerepe volt a „tokaji" kincsnek is. A karpereceket 12-13. századinak vélte. 2

3 Kádár 1961. IX. t. 5. és IX. t. 4.