Folia archeologica 43.

Vasziljev, Dmitrij D.: Kísérlet a Kalocsa-környéki rovásfelirat megfejtésére az eurázsiai párhuzamok tükrében

KÍSÉRLET A KALOCSA KÖRNYÉKI ROVÁSFELIRAT MEGFEJTÉSÉRE AZ EURÁZSIÁI PÁRHUZAMOK TÜKRÉBEN A Kalocsa környéki lovas harcos sírjából feltárt íjat (vagy tegezt) borító csontlemez töredékén felfedezett felirat csupán szövegrészlet, amely 12 rovásjelből es két elválasztó jelből - kettőspontból - áll (1. kép). A feliratot nem hivatásos írnok rótta vékony, finom vonalakkal, s feltehetőleg nem a fegyver készítésének, hanem már használatának idején. Rendeltetését tekintve a felirat valószínűleg a fegyver használójával hozható összefüggésbe, aki bizonyára ismerte azt a nyelvet, amelyen a felirat készült. A népvándorlás kori eurázsiai lovasnomádok eddig ismert rovásírásos feliratai között két, a kalocsaihoz hasonló jellegű lelet van. Az egyiket B. B. Ovcsinnyikova lelte 1971-ben a tuvai Саа-НоГ település melletti ajmyrlygi türk temető egyik sírjában: a felirat az egyik íjközépcsonton van.' (2. kép.) A másik, viszonylag hosszú-24 rovásjelből álló - feliratot egy kazár (belső-ázsiai) típusú íj csontlemezén figyelték meg, amely a Donba torkolló Manies folyónál feltárt halomsírból került elő.

2 (3. kép.) Mindkét leletegyüttes viszonylag jól keltezhető: az ajmyrlygi íj a 7-8. századra, a kazár típusú pedig a 8. század közepére.

3 Megjegyezzük, hogy e három felirat között - rendeltetésük mellett - egyéb hasonlóságok is vannak: a jelek összetételében, írásmódjukban és térbeli elhelyezkedésükben. Annak ellenére, hogy az íjászfelszereléseken megfigyelt rovásfeliratok lelőhelyei igen nagy távolságra vannak egymástól az eurázsiai steppeövezetben, írásmódja alapján mindegyik a türk rovásírás kelet-európai válfajához sorolható.

4 A keleteurópai típusú rovásfeliratoknak mindeddig nincs meggyőző olvasatuk, sem pedig megbízható néptörténeti és történeti magyarázatuk. Időrendjüket tekintve a különböző kutatók eléggé tág időhatárok közé, a 6. és 10. század közötti időszakra keltezik e feliratokat. E szövegek olvasatát az nehezíti meg, hogy a kelet-európai rovásjelek hangértéke nem egyezik a belső-ázsiai (orhon-jenyiszeji) türk rovásjelekével. A „kelet-európai rovásírás" meghatározás azonban egyre kevésbé ítélhető pontos terminológiának, mivel újabban a rovásírásos emlékek elterjedésének ázsiai területein is olyan feliratok kerültek elő, amelyeknek jelei jórészt nem az orhon-jenyiszeji, vagy a Hétfolyó-vidéki, hanem a kelet-európai írásjelekhez hasonlóak. Az első - ma már közismert - ilyenfajta ázsiai leletek: a Talasz-völgyi pálca, valamint a minuszinszki múzeum kis kőnehezékei. A rajtuk lévő rovásjelek írásmódját sokan a kelet-európai rovásfeliratokéval vetették egybe.

5 Minden új lelet közlésében hagyománnyá vált olyan táblázatok összeállítása, amelyekben a különböző kelet-európai és Talasz-völgyi — egymástól térben igen távoli - feliratok ismeretlen hangértékű, de jelentős mértékben azonos írásmódú jelei egy fonetikai sorban szerepelnek. Ez természetes is, hiszen minden kutató számára szembeötlő e jelek nagy részének azonossága. Ennek ellenére a kutatók mégsem kockáztattak meg olyanfajta feltevéseket, amelyek e hasonlóságot közös eredettel magyarázták volna; egyrészt valószínűleg azon oknál fogva, hogy Belső-Ázsiában igen