Folia archeologica 43.
Tóth Endre: Későrómai sír Tihanyból. (A lemezből készült hagymafejes fibulák tipológiájához)
158 TÓTH ENDR F. nek. A kereszttag hatszögletű, a gombok viszonylag kicsik és gerezdeltek. A típusban mind csavaros (pannoniaiak) mind rögzített oldalgombúak (Ténès) előfordulnak. 1. Aranyfibula a tenesi kincsből (Algír). Heurgon 1958, II. tábla 2. 2. Bronz fibula, Lh: Ságvár, 306. sír (Állítólag női sír) Burger 1966, fig. 119. MNM 62. 385. 1. 3. Aranyozott bronzfibula, Lh: ism. Pannoniából Kovrig I., a császárkori fibulák főformái Pannoniában, Bp. 1937, DissPann II: 4, XXXIII tábla 1. MNM 54. 33. 58. 4. Aranyozott bronzfibula, Lh: Mozda w Saloni, Arh. Muz. Split. Vinsky 1967, pp, V. tábla 1. 5. Bronzfibula, Lotharingiából. A. de Longpérier, Fibules antiques a pas devis, Revue Arch. 14,1866,105. kép.: Mötefind 1916,15. kép. 6. Aranyozott bronzfibula, Lh: Metz vagy környéke. (Mus. Metz, Inv. Nr. 3034.). Die Römer an Mosel und Saar, 309. nr. 267/1. В 5 d Tokodi típus (19. ábra В) А В 5 c-től a kengyel keresztmetszetében különbözik. A típus fibuláinak kengyele inkább félkör, mint patkó alakú, és főképpen nem magas, a keresztmetszete szinte egyenlő oldalú háromszög. A tűtartók is valamivel hosszabbak а В 5 csoport fibuláinál. 1. Aranyozott bronzfibula, Lh: Tokod, 48. sír (Esztergom, Balassi B. Múzuem). Lányi V., Das römische Gräberfeld, in Tokod, Die spätrömische Festung und das Gräberfeld, Bp. 1981,198. 2. Aranyozott bronzfibula, Lh: Tököd, 100. sír. (Esztergom, Balassi В. Múzeum). Lányi 1981, 206. 3. Aranyozott bronzfibula, Lh: Keszthely, Diási szőlő, későrómai sírból. Publikálatlan; MNM 81.1876.3. B6 Ékköves csoport — Szilágy somlyói típus A csoportba egyetlen fibula sorolható, a szilágysomlyói kincsleletben talált nagyméretű, ún. onix-fibula. A példány megőrizte a hagymafejes fibulák hatszögletű metszetű kereszttagját és a három kicsúcsosodó gömböt. A kengyelt azonban nagy, ovális, csiszolt onix-szal helyettesítették. A fibula tűtartója ívesen előreálló, zárt tokká vált, amely eredeti funkcióját elvesztette: a hátsó oldalára forrasztott hajlított lemez a tulajdonképpeni tűtartó, amely viseleti helyzetben jobbra nyílik. A kereszttagról három, és az áltűtartóról is három, csőszerű tok száját színes kődíszítés zárja le. Elölnézetben csak az ékkövek látszanak, ami tárgynak korongfibula-jelleget kölcsönöz. A tűtartó tokoknak a felületét egyszerű vonalkás, részben halszálka alakú poncolás díszíti. A kereszttag hátuljára arányosan elosztva három fület forrasztottak, amelyekről az ábrázolásokról ismert, háromágú függő lógott le. E csoport fibuláinak csak ez az egy példánya maradt fenn, ábrázolásból azonban ismerünk többet is. A Nemzeti Múzeumban őrzött pécsi lelőhelyű, II. Valentinianust ábrázoló aranyozott bronz mellképen a császár vállain hasonló fibulát látunk 2 7. Ennek „köve" nem ovális, hanem téglalap alakú, de világosan felismerhető a fibula jellegzetes, ívesen előrehajló áltűtartója. Közismert, hogy a császár és a császári család tagjai nem hagymafejes fibulát hordtak, hanem egyszerűbb vagy bonyolultabb díszítésű, centrális szerkesztésű ékszert, korongfibulát viseltek. Ez a 4—5. századi ábrázolásokon jól megfigyelhető. "•Tóth 1985, 31. tábla
