Folia archeologica 43.
Tóth Endre: Későrómai sír Tihanyból. (A lemezből készült hagymafejes fibulák tipológiájához)
142 TÓTH ENDR F. ségtelen, hogy a van Buchem IV B— Keller 5. típus fibuláiból számos példány Pannoniában került elő. Ez a nagy példányszám azonban viszonylagos. A Keller által a típusba sorolt összes lemezfibulával együtt sem több a számuk 2-3 tucatnál. Ha pedig elválasztjuk a csoportba nem tartozókat, illetve a nagygömbös csoportot tartjuk a típus tényleges képviselőinek, akkor ez a szám a tucatot is alig haladja meg Pannoniában. Ezzel szemben a 4. típus fibuláit és számos változatát többszáz példány képviseli a dunántúli múzeumokban. Ezért az 5. típus 370-400-as keltezése esetében indokolni kellene, hogy miért csökkent ilyen radikálisan a fibulakészítés. A 370-es években nem történt olyan változás a viseletben, amely a fibulahordást kiküszöbölte volna, és Pannoniát sem érte olyan megrázkódtatás, ami miatt ennyire csökkent volna a korábban olyannyira népszerű férfiékszer készítése. Ezért valószínűbbnek tartom, hogy a 4. csoportba sorolt fibulákat és változataikat, mint közkedvelt tárgyakat az ötvösök tovább készítették addig, ameddig a műhelyek és az ötvösök egyáltalán dolgozni tudtak. Ezeket a fibulákat hosszú ideig, még az 5. század elején is használták. Ha a két típus között éles váltás lett volna 370 körül, akkor az 5. típusba tartozó fibuláknak jóval nagyobb számban kellene előkerülni a későrómai temetőkből. A Keller 5. típus megjelenése tehát nem elsősorban időrendi különbséget jelent a 4. csoporthoz képest. Ezek a darabok valószínűbben a műhelyek mestereinek speciális, munkaigényes, értékes készítményei voltak, amelyeket a 350-es évektől a 4. típusú fibulákkal egyidejűleg már biztosan készítettek. Hogy ezeknek a drágább, díszesebb példányoknak a viselését a vagyoni állapot, az állami életben, a katonaságnál betöltött tisztség és rang befolyásolhatta-e, nem tudom eldönteni. Végül összefoglalom a 4. századi hagymafejes, lemezből készített fibulák fő tíE usait. Ismertetem a besorolást lehetővé tevő jellemzőket. Mivel a kronologia még izonytalan, ezért csak átfogóbb időjelzéseket adok. A pontosabb és biztosabb időrendet a teljes leletcsoport (beleértve az öntötteket) feldolgozása után lehet megkísérelni. Eltértem a folyamatos típusszámozástól és betűjeleket is használok. Ennek nemcsak az az oka, nogy a nagy tömeget jelentő öntött darabok feldolgozásával még nem készültem el, hanem az eltérő technikából következő különbségekre, az elkülönítés szükségességére az öntött fibuláktól, valamint a további csoportokra bontás lehetőségének a biztosítására is gondolni kellett. A felosztás azonos csoportjait azonos módon neveztem el. A felosztásnál az anyagot, a technikát, a szerkezetet és a formát, végül a díszítést vettem figyelembe. A most részletezendő tipológia tehát nem genetikus jellegű, hanem kizárólag a fentiek alapján készült. A leírásokban eltértem a korábban általános fibula elnevezésektől. Az ábrázolásokon a fibulákat viseleti helyzetüknek megfelelően helyeztem el. Ezért a korábbi láb, fej stb. elnevezések eleve értelmetlenné váltak. A fibula részek elnevezéseit all. ábrán tüntettem fel. Lemezből készített hagymafejes fibulák A fibulák arany vagy bronzlemezből készültek. A példányokat 16-20 darabból, gondos munkával állították össze és az illesztéseket eltüntették. A kereszttagok metszete az 1-4 csoportokban hatszögletű. A tűtartó szélei ritka kivételtől eltekintve párhuzamosak. A bronzfibulákat nagy többségükben aranyozták. A lemezből készült fibulákat korai és késői csoportokra lehet felosztani. A két csoport közötti származási kapcsolat az egyes típusoknál sejthető.
