Folia archeologica 43.

Tóth Endre: Későrómai sír Tihanyból. (A lemezből készült hagymafejes fibulák tipológiájához)

KÉSÖRÓMAI SÍR TIHANYBÓL 129 sírt találtak). A sírokat a találáskor feldúlták, csupán az egyik sírban maradt számottevő lelet : körkörös díszítésű bronz ládikaveret. 1977-ben a Seregély u. 31. szám alatt lovas temetkezés került elő, amit Palágyi Syilvia a 3. századra keltezett

4. A tihanyi félsziget ÉNy-i része a császárkor 3-4. századában lakott volt. Ismerjük a villa vagy vicus-település egyik épületének részletét: talán az ott élőkhöz tartozhatott a lovastemetkezés és a korábbi sírok. A település jellege ismeretlen. A soros temetkezés és a nagyobb területen előkerülő későrómai sírok legalább 80-100 sírós temetőre, és nagyobb településre (villa és vicus) mutatnak. A Mályva utca 11. alatt talált sírok a tulajdonos elbeszélése szerint ÉNy-DK-i tájolásúak voltak. A leletek: 1. Hagymafejes fibula

5 [Ltsz: 66. 14. 3. (2-3. ábrák)]. Hossza: 7,5 cm: a kereszttag hossza a gömbökkel együtt 5 cm. Bronzlemezből készült, jól aranyozták, de a kengyelgerincről és a gömbökről az aranyozás lekopott. Tűje hiányzik. A tűtartó félkör átmetszetű, oldalai párhuzamosak. A kengyel félkörívű, keresztmetszete majdnem négyzet. A kereszttag átmetszete hatszögletű. A középső gomb lapos és kicsúcsosodó, az oldalgombok csúcsa hiányzik. A kereszttag és a kengyel találkozását erősítő merevítők kétfelé ágazó indából torzultak. Az oldalgömbök nyakát és a kengyel felső végét gyöngyözött drót keretezi. Alatta az elkeskenyedő kengyelnyakat ötször árkolt lemez borítja. A tűtartó nyílása ábrázolásban a fibula jobb, viseleti helyzetben a bal oldalán nyílik. A tűtartó felső végét, a zárólemezt Krisztusmonogram díszíti, amelyet stilizált koszorú zár körbe. A tűtartó felső vége ötszörösen, sekélyen fogazott. A széles tűtartófelületet két oldalon három-három volúta keretezi, a felső végén fél volúta zárja a sort. A darab jellegzetessége, hogy a volútát a tűtartó oldalán is plasztikusan elkészítették, ami a típusba tartozó pannóniai daraboknál máskor nem fordul elő (3. ábra). A tűtartó felületét csíkokban geometrikus niellódísz borítja. Középen a szokásos kalászminta fut, amelyet két-két sávban fogazásos minta keretez. A díszített sávok közti vékony csíkok üresen maradtak. A kengyelgerinc díszítése romlott. Megállapítható, hogy a mintája részben megegyezik a tűtartóéval. A mustra azonban nem folyamatos, hanem négy szakaszra oszlik. A kengyel alsó és felső végén a téglalap alakú mező mintája azonos a tűtartóéval, a középső kettőben kalászminta helyett körök láthatók (2-3, 17 В ábrák). A fibulát legalább 21 részből illesztették össze

6: a két részből álló három gömb, a három gömbnyakgyűrű, két merevítő, egy kereszttag, benne a tű rögzítésére a drót, a két részből álló kengyel, az árkolt kengyelnyakborítás gyöngyözött dróttal, a legalább két részből álló tűtartó, végül a tű. A kereszttagnak a gömbben lévő, nem látható végét körátmetszetűre készítették, hogy a gömböcskéket felhúzhassák rá. A kereszttagban belül húzódik a tűt régzítő drót, ami egyúttal az egyik oldalgömb kicsúcsosodását biztosította: a gömb végén ki lehetett húzni a drótot, ami a tűcserét biztosította. A középgömböt szintén dróttű rögzítette a kengyel alsó végéhez. Úgy látszik, és az analógiák is azt mutatják, hogy a kengyelgerinc az oldallapokkal egyetlen bronzlapból készült és az alsó lemezt forrasztották hozzá. A kengyel4 S. Palágyi: Römerzeitliches Pferdegrab in Tihany, Alba Regia 24, 1990, 17-45. 5 A hagymafejes fibulákkal a feliratos példányok feldolgozása során és a szalacskai példányokkal kapcsolatban kezdtem el foglalkozni. A hagymafejes fibulák tipológiájának és keltezésének az elkészítésére jelentős mértékben ösztönöztek a Bezeczky Tamással e témakörben folytatott beszélgetéseink, amiért ehelyen is köszönetet mondok. 6 Lásd a rajzot: Garbsch-Overbeck 77.