Folia archeologica 42.

Tibor Kovács: A dunavecsei bronzkori arany kartekercs

A DUNAVECSEI BRONZKORI ARANY KARTEKERCS A ritka, mind formáját, mind díszítését tekintve jelenleg egyedülálló arany kartekercset először - részletes értékelés nélkül - egy másfél évtizede megjelent munkákban mutattuk be fényképen (A bronzkor Magyarországon. Budapest 1977. 36, 94, 28.

t.). Ezt követően a jugoszláviai Vrdnik-en 1982-ben megrendezett nemzetközi konferencián kíséreltük meg motivumkincsének párhuzamait felvázolni, s ennek révén készülési idejét meghatározni. Következtetéseink akkor sem megerősítő, sem elutasító reflexiókat nem váltottak ki. A konferencia kötete a mai napig nem jelent meg. Ezért — változatlan formában, néhány elkülönített utólagos megjegyzéssel - az előadás jegyzetekkel ellátott változatát e helyen adjuk közre. Korántsem „lezárt opusként", hisz bízunk abban, hogy a majdani beható technológiai vizsgálat, ill. spektrálanalízis további támpontokkal egészíti ki az alább írottakat. * * * 1972-ben a Budapesttől mintegy 70 km-re délre fekvő Dunavecséről egy 287 g súlyú, aranylemezből készített kartekercset vásárolt a Magyar Nemzeti Múzeum (1-2. kép). A találó által megjelölt helyen végzett ásatás során régészeti objektum vagy tárgy nem került elő.

1 Ebből következően a mind formáját, mind díszítését tekintve egyedi jellegű kartekercs szórványleletnek tekinthető. A tárgy közelebbi vizsgálatával nem csupán készülésének helyét és idejét szeretnénk meghatározni, hanem választ keresni arra is, hogy milyen körülmények között juthatott el a Közép-Dunavidékre. Ez utóbbi kapcsán óhatatlanul érintenünk kell az i.e. II. évezred középső harmadában a Kárpát-medence nyugati részén élt népek által használt aranytárgyak mennyiségének és típusösszetételének, továbbá a korabeli aranykereskedelemnek néhány kérdését is. A dunavecsei kartekercs főbb jellemzői a következők: egy lemezből készült; a nyitott végeit lezáró ill. az oldalak síkja fölé ívelődő, kacsszerű nyúlványok adják sajátos formáját; a plasztikus és vésett motívumok kombinációja egyedi jellegű. Ami a formai-szerkezeti sajátosságokat illeti, jószerivel egyetlen hasonló karperecet említhetünk, amelyet a Dráva torkolatánál fekvő Bellyén (Bilje) találtak (3. kép).

2 Ez is lemezből készült, kiszélesedő végei kacsszerűek — vagy nevezzük így: félhold alakúak -, középütt pedig a lemez hármas tagolású. És hozzá tehetjük, a bellyei példányon is megtalálhatók a hátulról kikalapált dudorok. A két kartekercs formai-szerkezeti hasonlósága és részbeni díszítésbeli azonossága az a szál, amely segítségével továbbléphetünk. A bellyei kartekerccsel és körével a legrészletesebben Mozsolics Amália foglalkozott. Ö a félholdalakú végződésű arany kartekercseket két csoportba osztotta. Egyikbe a magyarbényei (Biia), a pipei (Pipea) és a Kárász-gyűjteményből származó, ismeretlen lelőhelyű példányt, míg a másikba a bellyeit, az abrudbányait (Abrud) és egy Körösök-vidékéről származó példányt sorolt. Az említetteket az általa elkülönített hajdúsámsoni lelethorizont részeként az i.e. 15. sz. első felére keltezte.

3 Megálla-