Folia archeologica 42.
Parádi Nándor: A Jászberény-tetemházi ásatás
A JASZBER ÊNY-TETEMHAZI ASATAS 211 számadáskönyvének adatai szerint Boldogháza még adózó falu volt. 3 4 Fennállására ez az utolsó okleveles adat. Mivel a későbbiekben pusztaként fordul elő, nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy 1596-ban néptelenedett és pusztult el teljesen, amikor a török Egert elfoglalta. A 17. századból ismert adatok már csak pusztának említik. 1667-ben Jászberény a pozsonyi kamarához folyamodott, hogy Boldogháza birtoklásában erősítsék meg. Folyamodványukban azt írták, hogy már 48 éve, (tehát 1619-től) legeltetésre birtokolják. 3 5 A kamara még ugyanebben az évben a használatában megerősítette. 3'' 1668ban a hatvani enim a szultáni hász birtokot, Négyszállás pusztát a jászberényieknek adta azzal a feltétellel, hogy a négyszállási ráják állataikat a herényiek állataival együtt a boldogházi pusztán legeltethetik. 3 7 Az 1699. évi Pentz-féle összeírás is pusztaként említi, melyet akkor is Jászberény bérelt. 3 8 1745-ben a redempciós földmegváltáskor is Jászberényhez tartozó maradt. 3 9 Evvel közel egyidőben Bél Mátyás is azt írta róla, hogy éves haszonbérben bírják a jászberényiek. A 19. század közepétől kezdődően, a tagosítás befejeztével Jászberény határa kezdett benépesülni, tanyák alakultak. A jászberényi határban a legtöbb tanya Boldogháza területén alakult ki. 4 1 E fejlődés eredményeként 1946 közepétől önálló községgé válhatott. 4 2 A lelőhelynek az egykor itt állt Boldogháza településsel való azonosítása után, az innen előkerült leletanyagot tekintjük át. Valójában kevés, és nem kiemelkedő anyag ez, de néhány kérdés megválaszolásához hozzásegít bennünket. Mint az eddigiekből láttuk, az ásatok az itt állt templom maradványait román korinak tartották. Megállapításukat főként az innen származó kőfaragványra alapozták, amelyet román kori oszlopfőnek határoztak meg. Sajnos ez a faragvány elveszett, így eredetiben már nem láthattuk. 1943-ban Komáromy J. még azt írta róla, hogy a jászberényi Jász Múzeumban van, primitív, homokkőből faragott. 4 3 Szerencsére az oszlopfő rajza mindkét helyszínrajzon rajta van, de ahogyan már említettük, a kettőn nem azonos. Az Éber L. jelentés rajzán látható hármas tagolással nem fogadható el, mert ilyen középkori építészeti faragvány aligha van. A Hild V. Naplójához tartozóval viszont érdemes foglalkoznunk. 4 A rajz alapján úgy vélem, hogy nem román kori oszlopfő volt. Ha a rajzot megfordítjuk, akkor inkább egy gótikus oszlopvagy pillérlábazatot látunk rajta. A rajzon olyannak látszik, hogy nyolcszögű, élszedett lábazat volt. Ha ez valóban helytálló, akkor nem román kori, hanem gótikus templomra is gondolhatunk. A helyszínrajzon látható, aránylag nagyméretű templomhajó sem mondana ennek ellent. A leletanyagban viszont vannak olyan darabok, amelyek a település régebbi, Árpád-kori fennállására utalnak. Ilyennek tarthatjuk a törött S-végű hajkarikát (3. ábra 1.), a két fenékbélyeges töredéket (5. ábra 3-4.), és 3 4 Botka 1988. 247. 3 5 Botka 1988. 277-278. 3 6 Botka 1988. 293-294. 3 7 Hegyi 1988. 129. 3 8 Fodor 1942. 251.; Botka 1988. 296. 3 9 Fodor 1942. 442. 4 0 Illyés-Szőts 1975. 50-51. 4 1 Fodor 1942. 461.; Soós 1985. 362. 4 2 Soós 1985. 362. 4 3 Komáromy 1943. 121. 4 4 Komáromy 1943. 26. ábra.
