Folia archeologica 41.
Mesterházy Károly: Bizánci és balkáni eredetű tárgyak a 10-11. századi magyar sírleletekben I.
88 MF.STERIIÁZY KÁROI.Y most egy zárt csoportot vizsgálunk, amelyek véleményünk szerint bizánci eredetűek, és vagy közvetlenül onnan származnak, vagy balkáni utánzatokkal vannak képviselve régészeti emlékeink között. 4 A velük való foglalkozás több szempontból is szükséges. Lehetőség szerinti teljes összegyűjtésükkel hozzájárulunk a honfoglalás és kora Árpád-kori sírleletek tárgytípusainak, változatainak megismeréséhez. Eredetük, készítési helyük felkutatása rávilágíthat a téves eredeztetések, bizonytalan kormeghatározások tarthatatlanságára. Ismeretes tény, hogy a honfoglaláskori temetők sok esetben segíthetnek az olyan importtárgyak keltezésében, amelyek készítési helyükön már csak szórványleletként fordulnak elő. 5 A viszonylag teljes lelőhelylisták hozzájárulhatnak a bizánci-balkáni kereskedelem megismeréséhez is, esetleg a honfoglalók zsákmányát jelzik. Jelen gyűjtésünk újra hiányos marad, mert a feldolgozás alatt álló temetők anyagát ritkán vehettük figyelembe, még ritkábban használhattuk fel. így néhány tárgytípusról nem is emlékezünk meg, bár rendkívül jellemzőek (bizánci pecsételő, nyaklánc díszek, csüngők), más típusok teljes felgyűjtése pedig szétfeszítette volna e munka kereteit (sasos gyűrűk, pentagrammos gyűrűk). Elemzésünk alapját az övcsatok és egy sor fülbevaló fogja képezni, bár néha egyedi tárgyakat is figyelembe veszünk (kardok, kerámia, amulettek). Nem foglalkozunk a keresztekkel sem, melyek száma ma már meghaladja a százat, és önálló feldolgozást igényelnek." Csatok. A szakirodalom gyakran trapéz alakú csatként említi őket, máskor négyszögletes csatnak, bizánci jellegűnek is mondják őket, máskor oroszlános csatnak. Legjobb talán az alakjuk szerinti megnevezés, mert nemcsak oroszlánt ábrázolnak, és nemcsak jellegük szerint bizánciak. A magyar temetőkből összesen nyolc darab ismert: Tiszabura (1. kép l), 7 Tiszajenő (1. kép 6), 8 Mindszent4 Egyes tárgyakról, ékszerekről esetenként kimutatták bizánci, esetleg balkáni eredetüket, pl. a tiszaburai csatról (Horváth 1934), a keceli fülbevalókról (Fettich 1937), a pilini gombról (JSjáry 1873, 22, 27. ábra). Az első összefoglalás a sírleletek keresztjeiről született meg {Bárányné Oberschall 1953), majd ezt követte Mészáros Gy. bizánci tárgyakat tartalmazó gyűjteményének közreadása (Csallány 1954). 10 — 11. századi sírleletek bizánci vonatkozásait először Bálint Cs. foglalta össze 1975-ben, anélkül azonban, hogy egy-egy tárgytípusban teljes gyűjtésre törekedett volna (Bálint 1991. 109-110.). A még kéziratban levő munkát használta fel Kiirti B. (1984. 269 — 70). Bálint a bizánci — magyar kereskedelmi kapcsolatokban főleg a textileknek szentelt több teret. Az egyes tárgyak közül kiemelte a csatokat, a keceli fülbevalót verseeváti párjával és a szentes — szentlászlói gyengébb változattal együtt, a bizánci pénzek egy részét, egy csontfésűt Eperjesről, amely azonban bizonyára nem bizánci készítmény, a kunágotai kardot, a pilini amulettet és a sóshartyáni amforát. Lényegében ugyanez az összefoglalás jelent meg 1985-ben is (Bálint 1985. 209 — 223.). A keresztekről újabban Lovag 1980. Számos ékszer balkáni kapcsolatát hangsúlyozta Giesler 1981. 96. Jelen dolgozat eredeti, rövidebb formájában 1987. okt. 13-án előadásként hangzott el a bolgár —magyar történelem és kora középkori régészet kérdéseivel foglalkozó budapesti ülésszakon (Aladfyv 1988. 57 — 58). Időközben jelentősen bővítettem a vizsgálatba bevont tárgytípusok számát. E feldolgozás első részét adom most közre. 5 Fettich 1937. 106: a keceli fülbevalóval kapcsolatban tér ki erre a kérdésre. A korinthosi ásatások anyaga is jelzi a helyzetet: rétegviszonyaik alapján a 12 — 13. századra kellene keltezni állatalakos csatjaink párhuzamait: Davidson 1952/87. 268. 273., Schulde 1985. 733. 6 Lovag 1980., Marjanovic — Vujovic 1987., Baralki 1988., Teodor 1981., Donleva-Petkova 1983., stb. ' Horváth 1934. 141., Csallány 1954. 4. t. 6. 8 Selmeczi L. ásatása, a csatot szíves engedélyével közölhetem.
