Folia archeologica 41.
Garam Éva: Bizánci típusú csüngő préselőmintája Tiszafüredről
80 GARAM ÉVA csüngők felső karikájának ellentétes kopási irányával támasztotta alá 1 2, azaz szerinte a csüngők egy-egy karikán, vagy külön sírban lehettek. Nemrég közöltem vizsgálataim eredményét az ozorai „két aranykeresztről". Az ozorai leletben egy ép kereszt és egy töredékes keresztszár van, amely a keresztszáron levő több, felvarrásra szolgáló lyuk szerint már töredékes állapotban került a leletbe. 1 3 Ez alapján a keresztből és a keresztszárból nem következtethetünk két sírra. A madaras ill. a madárfejes csüngők nem lehettek melldíszek. A csüngők felépítése, díszítése, felfüggesztési módja kizárja ezt. A kétoldalas kidolgozású alaplap, a mozgó, hangot adó harangocskák, a csüngők lapjával azonos irányban álló kettős fül (ráckevei csüngő), vagy a gyöngydrótkeretes, kopott lyukak (ismeretlen lelőhelyű csüngőpár), arra utalnak, hogy a csüngők szabadon függtek, erős karikára, vagy bőr, esetleg vászon zsinórra akasztva, fejfedő díszeiként. A csüngök formáinak és díszítésének eredete, g)ökerei : A madaras és madárfejes csüngőket már László Gy. — bizonyos stílusjegyek, mint bordázott szélű harangocskák, gyöngydrótkeretelés alapján — az avarkori ötvöstárgyak körébe sorolta. 1 4 Formájuk, díszítésük gyökereit kutatva megállapította, hogy ezek, mint díszcsüngők keleti tárgyformát utánoznak és díszítésük fő elemei is — a kettős madár- és a kettős sasfej ábrázolás — keleti származásúak. László szerint a forma és a díszítés is keleti területről került be a bizánci kultúrkörbe, ahol a kettős madárábrázolás keresztény értelmezést kapott. Ezek a formák az avarokhoz már bizánci közvetítéssel kerülhettek — írja László Gy. és megjegyzi, hogy a madaras csüngőkön a madarak (galambok) ábrázolása keresztény értelemmel bírt 1 5. Véleménye szerint „helyi készítménnyel van dolgunk". 1 6 László Gy. megállapításai alapvetően ma is helytállóak, különösen ami a legutóbb idézettet illeti. A tiszafüredi 28. sírból előkerült préselőtő minden kétséget kizáróan bizonyítja, hogy az avarkori leletanyag eddigi unikumai, mint a madaras és madárfejes préselt, eredetileg kőbetétes aranycsüngők, az avar birodalomban készültek. A préselőtő egy nagyobb préselőtő készlet egyik darabja lehet, amely a női sírba tarsolydíszként, vagy szíjelosztóként, már másodlagosan kerülhetett. Az ismeretlen lelőhelyű madaras csüngőpárt azonban, bármily szembetűnő is a tiszafüredi préselőtővel való hasonlósága, nem a tiszafüredi préselőtövön készítették. A méretek egyeznek ugyan, de egyes részletekben az arany lemez csüngők és a préselőtő eltérnek egymástól. A tiszafüredi préselőtő egyesíti a keleti eredetű kettős madár — és a kettős madárfej ábrázolásokat, kétségessé téve ezáltal a madaras csüngők keresztény értelmezését. A kettős madaras ill. madárfejes csüngők László Gy. által idézett keleti analógiái — amelyeknek keltezése (5— 12. század) bizonytalan — csak az általános madaras, csüngős ékszertípusok előzményeiként tekinthetők. Az avarkori madaras és madárfejes csüngők közvetlen előzményei és jól keltezhető analógiái a bizánci ékszer anyagban lelhetők fel. A hasonló bizánci csüngők minden esetben fülbevalók csüngői. Néha egészen kis karikát 1 2 Lás Z/ó 1935, 34-35. : 3 Garam 1991, 160-163, 1 4 László 1935, 34-35. 1 5 László 1935, 30-35. l e László 1935, 35.