Folia archeologica 41.
Vörös István: Kutyaáldozatok és kutyatemetkezések a középkori Magyarországon I.
140 VÖRÖS ISTVÁN Kemencébe: koponya fragm. — Csatalja, csontváz — Bóly, caninus lúdkoponyával (!) — Szarvas, (tapasztásban vázrészek — Tiszalök); Gödörbe: fej — Esztergom, csontváz — Jánosszálás, Sály, Tiszaeszlár, részleges csontváz — Kardoskút; Verembe: fej — Szarvas, csontvázak — Visegrád, részleges csontváz — Szarvas; Árokba: fej — Doboz, koponya — Doboz, részleges csontváz — Kardoskút Cserépfazékba: fej — Fancsika. Dolgozatom célkitűzése és kerete nem teszi lehetővé, hogy a kutyának és a farkasnak a magyar pogány hitvilágban betöltött sokrétű szerepét komplex jellegű (történeti, filológiai, néprajzi, etikai és összehasonlító vallástörténeti) elemzéssel rekonstruáljam. 8 1 A korai keresztény források, néprajzi párhuzamok, régészeti leletek és leletkörülmények ide vonatkozó adatait, pogány vallásunknak a népi szóbeliségben megőrzött archaikus elemeit és egyéb forrásokat különkülön kell kritikai vizsgálat alá venni. Ez a rekonstrukciós kísérlet, amely a kutya és a farkas kultuszának közvetett és közvetlen emlékeit vizsgálja a magyarok pogány hitvilágának csak egy szűk spektrumát érinti és tárhatja fel. A 10—13. századi temetőkből és településekről előkerült és meglévő 32 kutyacsontvá^ és 23 különá/ló kutyakoponya ( + 1 farkaskoponya) fajta és típus meghatározása elvégezhető. A csontmaradványokban is jelentkező és meghatározható eltérő kutyafajták összehasonlíthatók, és jól felismerhetők a középkori műalkotások és a krónikák kutyaábrázolásain. Egy ilyen osteológiai, kynológiai és ikonográfiái komplex vizsgálattal a magyarok kutyáinak a fajtái és azok hasznosítása is meghatározható. 8 2 8 1 Korábbi összefoglalás és elemzés: Rálint 1971; Juhász 1981. 8 2 Mind a szellemtörténeti, mind a kynológiai rekonstrukció eredményeiről dolgozatom következő részében számolok be. Az eddig elvégzett vizsgálatok eredményeként azonban két alapvető toposzt már most revideálni kell. A „kutyaeskü", illetve a kutyára esküvés során leölt kutya/farkas karddal összeszabdalása, összevagdalása nem tartozik a mágia, analógiás varázslás — eddig vallott (Eckhardt 1938 243) — fogalom és tevékenységi körébe. A szerződések alkalmával kettévágott kutya vérét nem itták, és nem keverték az emberek véréhez sem (Kállay 1861 111 — 112.)! Ellenkező véleménye van erről Fehér Gézának (1940 9.) és Györffy Györgynek (1975 34; 1977 129.).
