Folia archeologica 40.
Vörös István: Campona – Nagytétény római tábor állatcsontmaradványai
92 VÖRÖS ISTVÁN minél szélesebb radialis szeleteket kaphassanak. Mivel az agancsnak csak a külső ún. kortex-része használható fel további megmunkálásra, ezért a feldaraboláskor az a cél, hogy minél több kortexet, pontosabban minél nagyobb kortex felületet tudjanak nyerni az agancsokból. Ezért a radialis szelet kortex részét vékony lemezekre vágták: így nyerték a legkülső még gyöngyözött kérges szeletet (6. kép 10.), és az alatta levő szeleteket (6. kép 11 — 12. 13—16.). Az agancs darabokat keskeny nyomú éles fűrésszel darabolták, és véső vagy vonókéssel faragták meg. A fémeszközök okozta vágási faragási nyomokból jól rekonstruálható a vágások iránya, és az agancs darabolási technika. Hasonló megmunkált agancs darabok ismertek Intercisa castellum agancsmegmunkáló műhelyéből is. 2 7. A camponai tábor területéről már korábban is került elő „bőrkikészítésre használható" agancsdarab 2 8. Aquincum és Campona közötti limes szakaszon a castellumok és vicusok állatcsontmaradványai eltérő képet mutatnak (4. táblázat). A budatétényi 2 0 és az albertfalvai 3" vicusokban igen magas a lovak, és relatíve alacsony a juhok maradványainak a száma. A házimadarak száma is erősen változó, két helyen elő sem fordul (4. táblázat). A római lelőhelyeken a házimadár előfordulása a lelőhely jellegétől és feltártsági fokától függően erősen változó : u. A vadászott állatok csontmaradványainak kis számú előfordulása, vagy hiánya a megváltozott vadászati szokások következménye 3 2. * approximate measurements 2 7 Vörös 1977; Salamon 1977, Visy 1977, 26. 2 8 Járdányi— Paulovics 1957, 35. 2 9 Maíolcsi 1984. 3 0 Bökönyi 1974, 351. 3 1 Thesing 1977, 203 2 Vörös 1988a.
