Folia archeologica 40.

T. Dobosi Viola - Homola István: Tipológiai-technikai megfigyelések pattintott kőeszközökön

40 T. DOBOSI VIOLA — HOMOLA ISTVÁN nyagú, eltérő funkciójú szerszám nevének nem túl szerencsés összevonása. Az ár csontból készül és (rendszerint bőr-) lyukasztásra használják, a véső kőből (acélból) készül, funkciója forgácsolás. Tény azonban, hogy valamennyi nyelvben pontosan elhatárolják a vésőt a burintól, (s mindkettőt az ártól), miután ez a két eszközfajta egymástól eltérő előállítású és funkciójú (ciseau — burin, Meissel — Stichel, szláv nyelvekben fonetikusan doloto — rezec és származékai). így, ha magyarul csupán vésőt említünk, az legalábbis félreérthető. Szótári fordításban első helyen említett magyar megfelelője a burinnak az árvéső, ugyanitt szerepel még vésőár ( ?) és faragóvéső. Az „árvéső" nyilván éppúgy szűkebb szakmai szókészletből kerülhetett át az Eckhardt Sándor szerkesztette szótárába, mint a másik két meghatározás. Vértes választásának indokait nem ismerjük, viszont a faragóvéső mint a burin megfelelője alkalmasabb terminus technicusnak tűnik. Kérdés, hogy bevezetését javasolja-e vagy elfogadja-e a szakma. A peleolit burin recens megfelelőjét az asztalosok eszközkészletében találjuk meg.

1

0 Megkülönböztetésül a laposvésőtől (ami az őskőkori vésőknek megfelelő szerszám) ezt a speciális eszközt lyukvésőnek, sarkalat- vagy horony-vésőnek nevezik, a munkáéi alakjától függően. A nevezéktani probléma megoldható úgy is, hogy megtartjuk az eredeti francia elnevezést, mint néhány más típusnál is tettük Megegyezés kérdése. Úgy véljük, egységes nevezéktan előnyére válna a szűkebb szakterületnek, hiszen az egységes terminológia egységes formát és végső célként egységes tartalmat is közvetít. A nomenklatúrával kapcsolatban még egy kérdéskört érintünk. Ez a funkció és a típusnév kapcsolata vagy ellentmondása. Azt, hogy nincs tökéletes és optimális tipológia, azt mindannyian tapasztaljuk, és sokan meg is fogalmazzák.

1

1 A. Minzoni—

Déroche egyenesen azt tűzte ki céljául, hogy sorra veszi általánosan használt és alkalmazott tipológiákat, összehasonlítási módszereket, megvizsgálja a különböző kísérleteket, mérlegeli, hogy az alaktani, technológiai, funkcionális szempontok figyelembevételével készült nomenklatúrák mennyire váltak be és milyen ellentmondásokat rejtenek. E nagyon alapos munkában arra a lehangoló eredményre jut, hogy ugyanannak az anyagnak az elemzése különböző tipológiák alapján különböző végeredményre vezet.

1

2 Minden tipológia végső célja a funkció minél pontosabb meghatározása lehet, hiszen ez közvetíti a paleolit ember tevékenységét, a munkafolyamatokat. Az olyan ellentmondások, mint pl. a tatai középső paleolit ipar eszközkészlete, az eszközök mérete (30 mm-es átlagméret) és az elejtett zsákmányállat (mammut) nagysága között van, egyelőre feloldhatatlanok. Az a kérdés is (alighanem meddő) vita tárgya lehetne, hogy jogosan nevezzük-e choppernek pl. a vértesszőlősi 3 cm-es kis kavicseszközöket, mikor is a szerszámok megfelelnek a morfológiai követelményeknek ugyan, de a méretük szignifikánsan eltér a prototípustól és feltehető funkciójától. 1

0 Az ötlet régi, Szemjonov szovjet traszológus 1957-ben erről az oldalról közelítette meg a paleolit típust. Szemjonov, S. Л. 1957 121. 1

1 Movius, H. L.. et al. 1968. A módszer nagy előnye, hogy a kutatók elvégezhetik a tipológiai analízist és ennek alapján az összehasonlítást, ha az attribútumokat és kategóriákat megközelítően azonos módon ismerik fel és alkalmazzák. 1

2 Minzoni- Deroche, A. 1985 31.