Folia archeologica 40.
T. Dobosi Viola - Homola István: Tipológiai-technikai megfigyelések pattintott kőeszközökön
40 T. DOBOSI VIOLA — HOMOLA ISTVÁN mákat, ezért úgy véljük, az elvi nehézségek általánosak. 2 Másrészt a pattintott kőeszközök széleskörű használata (a Kárpát-medencében) a bronzkorig terjed, így eredményeinket más korok kutatói is használhatják. 1. Megjegyzések a tipológiáról, nevezéktanról Az egységes és lehetőleg minden felmerülő igényt kielégítő nevezéktan megalkotásának igénye a paleolitkutatás megindulása óta érzékelhető a szakirodalomban, ha nem is mindig egyforma intenzitással jelentkezik. Vannak időszakok, amikor a felhalmozódó tapasztalatok alapján kidolgozott új rendszer alapvetően megreformálja a leíró régészetet. Ilyen forradalmat indított el a Bordes-házaspár J. Perrot-val, kidolgozva az új tipológiát és a tipológiai összehasonlítás lehetőségét megteremtő statisztikai módszert. 3 Az alapmunkákat egy sor kiegészítés, a részletek finomítása, tovább fejlesztett ötlet, típusokra lebontott funkcionális rekonstrukció követte a szerzők és követőik tollából. A nagyhatású, az objektivitás igényével fellépő összehasonlító módszer, a számszerű adatok alapján összeállított kumulatív görbék alkalmazása azonban egy sor buktatót rejt. Ha egy-egy hazai, jelentős leletanyag értékelésekor európai igényű történeti kép rekonstruálására nyílott lehetőség, a leletegyüttesek összehasonlítására ezt a módszert alkalmaztuk. A franciaországi tipológia, nevezéktan azonban kisebb-nagyobb módosítás nélkül csak erőltetetten használható a hazai gyakorlatban. Akkor is torzul az eredmény, ha a francia terminológiát fenntartások, módosítások nélkül honosítottuk, hiszen akkor éppen az a különbség sikkadt el, ami kétségtelenül van a két terület őskőkori iparai között. Akkor is torzult az eredmény, ha szigorúan ragaszkodtunk a típusmeghatározásokhoz, a nomenklatúra szabályaihoz, mert ebben az esetben megnőtt a sehova be nem sorolható eszközök mennyisége (felsőpaleolitikum esetében a 92. sz. „divers" kategória), így fennállhat annak a veszélye, hogy az itthoni anyagban esetleg meghatározó •eszköztípusok, amelyek hiányoznak a francia terminológiából, azonos csoportba kerülnek olyan tárgyakkal, amelyek érdekesek ugyan, de egy-egy leletanyag kulturális besorolását nem befolyásolják, s amikre eredetileg is létrehozták ezt a kategóriát. Az adott lelőhely kulturális hovatartozását már a kumulatív görbékben is mutatkozó azonosságok, szembetűnő tendenciák is meghatározzák. Kifejezőbbek az indexek, amelyek egyúttal a tipológiai esetlegességeket is kiküszöbölik: megadják egy-egy azonos funkciójú eszközcsoport vagy meghatározó technológiai sajátosság (pl. IG: vakarok indexe, a facettált vagy megmunkált leütési felszín arányát mutató IF illetve IL t y, stb.) arányát a teljes leletanyagban. 2 A nómenklatúra nehézségeire számos példa felsorakoztatható. Ha a számítógépes nyilvántartásra kívánunk áttérni, akkor a típusok egységesítése elengedhetetlen. Világosan körvonalazandó egy-egy eszköztípus minden meghatározó jellegzetessége, a meghatározás kritériumai, az attribútumok fontosságának sorrendje, általában a szubjektív tényezők minél tökéletesebb kiküszöbölése. Pl;: Ha egy kaparónál a régész azt tartja fontosnak, hogy a munkaélek a leütési felszíntől oldalra, ferdén találkoznak, akkor az eszközt racloir déjeté-nek határozza meg, ha viszont azt tartja fontosnak, hogy két munkáéi szögben találkozik, akkor racloir convergent. 3 Sonneville — Bordes, D. de - Perrot, J. 1954-1956. SonnevilleBordes, D. 1960. Bordes, F. 1961.
