Folia archeologica 40.
H. Kolba Judit: A losonci ékszerlelet
190 H. KOLBA JUDIT kis arany pontokkal díszített zománcos boglárok, mint a csengeri és mint a losonci lelet nyakéktöredékei. A temetés éve 1613, így a boglárok készítési ideje pontosan abba az időbe esik — 16. század vége- 17. század eleje — amikor a mi fenti ékszereink is napvilágot láttak. 1781-ben Lauingenben találták meg a Wittelsbachi család sírjait, 5 6 a családi sírboltba több hercegnőt közel egyidőben, 1600 körüli években temettek e . Részben más jellegű ékszerek között, elsősorkan a gyűrűk hasonlók a csengeri és a losonci leletek darabjaihoz. Innsbruck közelében, Hallban, a fejedelmi alapítású templomnak Károly főherceg lányai, Maria Christierna (1574—1621) és Eleonora (1582—1620) 1607-ben nagy mennyiségű ruhára való ékszert 5 7 adományoztak a konventbe való belépésük alkalmából. Az ékszerek nagy részét kitevő boglárok többségén, a hátsó oldalukon, ugyanúgy, mint a csengeri lelet boglárjain, kis lapokon az ötvös nevének kezdőbetűi olvashatók. Az udvari ötvös 1590 előtti években készíthette, talán Münchenban. Számunkra rendkívül jelentős ez az ékszercsoport, mert legtöbb darabja hasonló, kis arany pontokkal díszített zománccal díszes, gyöngyökkel kirakott, mint a csengeri és a losonci boglárok. Pontos analógiáit találjuk a losonci „S" boglároknak is. Keltezése az 1590 előtti évek, ismét az eddigi, szűk határok közé sorolható. A fenti párhuzamok alapján a magyar leleteket tehát nem tekinthetjük sajátosan magyar típusnak, hiszen készültek hasonló darabok lengyel, német, szász udvari műhelyekben. Ennek ellenére nagyon jellegzetes és fölöttébb kedvelt ékszerfajta volt az apró pontokkal díszített boglár, s nálunk elsősorban Kolozsvár környékének műhelyeihez lehet kapcsolni a technika kisugárzási körét. A losonci lelet későbbi, tehát 19. század elejei ékszerei — a két páncélláncos karkötő, valamint a finom kis nyaklánc, a 16—17. századi leletekkel párhuzamba állítva látszik eltérőnek. 5 8 A nyaklánc hasonló darabja, az Újkori Osztály gyűjteményében, 1820—30 közötti bécsi jeggyel van ellátva. 5 9 Végezetül fel kell tennünk a kérdést: kik viselték ezeket a pompás ékszereket. Az előkerüléskor nem volt jelen múzeumi szakember, így csak az ékszerek és a csontok 6" nagyobb mennyisége alapján következtethetünk arra, hogy legalább két temetés történt a losonci kriptában, méghozzá közeli időben, hiszen a reneszánsz ékszerek között időbeli különbség alig mutatható ki. A környék nagyobb nemesi családjai között olyanokat kell keresnünk, akiknek ekkor még nem volt családi sírhelyük, Losonc városához viszont valamilyen 5 6 Bierdimpfl 1881; Hager 1909. jMindkét lelet részletesen közölve a Princely Magnificence 1980. 72 — 75, ill. 90 — 94. A lauingeni darabok a müncheni Bayerisches Nationalmuscumban vannak. 5 7 Grass 1955, Princely Magnificence 1980. 70 — 71. Nr. 72, korábbi irodalommal. 5 8 A csengeri leletben Höllrigl 1934. 101 79. kép. 17-18; Princely Magnificence 1980. 93. Nr. 125. k. a szczecini leletben. 5 9 Knies 1896 Taf. IV. Nr. 6. Ez a jegy található az Újkori gyűjtemény hasonló karkötőjén: Bécs 1810 — 1824 közötti finomsági jegye. 0 0 A csontokat már többször bolygatták: először az 1851-es újjáépítéskor hányták össze, keresve az apró ékszereket, másodszor a II. világháború után dúlták fel a sírkamrát, harmadszor a néhány év előtti renováláskor, mikor a kripta falát újra rakták. Böszörményi István szíves közlése.
