Folia archeologica 40.

H. Kolba Judit: A losonci ékszerlelet

184 H. KOLBA JUDIT lepel volt

3

9, mely általában 180—190 cm hosszú és mindig csak az egyik oldalára varrtak díszes szegélyt. A 26. számon szintén csipke ill. sújtásmaradványokat említenek. Ezek az eredeti jegyzékben külön nem szerepelnek, feltehetően a textildarabokat egy szám alá vonták.

4

0 27. 11 szem fekete gyöngyöt leltároztak (4. ábra 2.)

4

1, melyek szintén az Újkori Osztályon voltak. A szinórra felfűzött gyöngyökből három darab ketté repedt és a felületük kagylós, réteges törést mutat. Ilyen tulajdonsága az ún. gagátkőnek van, mely elsősorban Angliában fordul elő az európai kontinensen. Tulajdonképpen egyfajta szénszármazék.

4

2 A gyöngyök formájuk után lehettek volna nyakékek vagy karkötő maradványok is, legvalószínűbb azonban, hogy a kor viseletének megfelelően, rózsafüzér maradványai. A 16. —17. században gyakran látunk főúri portrékon, nagyasszonyok viseletén, derékról lecsüngő, imádkozáshoz használt ékszert. Ebben a korban, a keresztes és öt tizedre osztott változat mellett, még használják a korábbi, a gótikus formát, a karkötőszerű, egyforma méretű gyöngyökből vagy szemekből készített olvasót is.

4

3 Szerintem a losonci gagátszemek is ilyen rózsafüzér részei. A meglevő leletdarabok ismertetése ezzel véget ér. A leltárkönyvben olvasható többi tétel már nem azonosítható: egy ezüst félhold

4

4, 7. darab ezüst karika

4

5. A különféle — hat és nyolcágú csillag, hatlevelű virág is sima domború fejű — szegekből Losoncon még 313-t jegyeztek fel, az 1868-as Ékszernaplóban már csak 28 darabot említenek, az 1884-es kiállításon pedig 122-t állítottak ki.

4

6 Végezetül néhány szó a losonciak által meg sem említett, de a múzeumi naplóban külön beírt érmekről. Említettem, ezek nem tartozhattak az eredeti, kriptában talált lelethez. Bár a török korban gyakran rejtettek el, nagyobb kerámia edényben, érmeket, ékszereket

4

7, ezeket általában szabadban, földbe ásták el, az biztonságosabbnak látszott. A kriptába temetett halottak mellé ebben az időben nem volt szokás korsóban pénzt elrejteni. Ellentmondás van az érmek és a leletek kora között is: a pénzek — a leltárkönyv szerint — Mátyás király, II. Ulászló és II. Lajos érmei, tehát tágan véve az 1458 és 1526 közötti időben verték őket. A losonci lelet keltezése az ékszerek technikája alapján egyértelműen a 16. század 2. fele, vége, tehát az ezutáni temetéssel nem jutottak be annyival korábbi érmek. Az is lehetetlen, hogy legalább néhány későbbi pénz ne került volna közéjük. így jutunk el a lelet keltezésének kérdéséhez. Mint a leírásnál megjegyeztem, 3

S László Emőke szíves szóbeli közlését ezúton köszönöm. 4

0 A töredékek megvannak a Textilgyűjteményben, de rossz állapotuk miatt eltekintettünk a fényképezéstől. 4

1 Ltsz. 1853.5.27. Átm.: 1,1-1,5 cm. 4

2 Oberfrank 1984. 180. 4

3 Hasonló olvasók az Esterházy anyagban: ltsz. 59.22.C. heliotrop szemekből, (59.26.C.) lapis lazuliból, (59.28.C.) achátból, ezt kapta Esterházy Pál Sobieskitől 1683-ban. 4

4 Ltsz. 1853.5.20. 4

5 Ltsz. 1853.5.23., ide írtak két láncszemet is. 4

B Ltsz. 1853.5.25. A múzeumi leltár nem említ darabszámot. Az Ekszertári lajstrom 28. darabot a 164. o. 116 — 119. tételben ír le. A kiállított szegekről: Kiállítás 1884. Harmadik terem, hátsó tárló Nr. 2 — 6. 15. " Parádi 1970. 223-235, valamint a közöletlen ozorai lelet.