Folia archeologica 40.

H. Kolba Judit: A losonci ékszerlelet

A LOSONCI ÉKSZERLELET 177 Az Igazgatói Választmány azonnal felbecsültette az ékszerek értékét, de akkor „200 forintnál többet érőnek nem találta." Polgári kötelességének „eleget téve, rögvest elküldték a jegyzéket a Császári- királyi Kincstár elnökének, Almássy Móricnak Budára. „Mivel azonban a szent hajlék, melly ezen régi halotti emlékjeleket évszázadokon át dúló idő viharai ellen kebelében épségben megőrzé, az 1849 hadjárat alkalmával rombadőlt s minden keresményéből kipusztított gyülekezet még arany és ezüst szent edényeitől is, mellyek a sz(ent) vacsora kiszolgálásához valának szükségesek — megfosztatott, a hivatalos följelentésben egysmind folyamodványt nyújt be az Ig(azgatói) Vál(asztmány) a kincstárnak Elnök úrhoz, hogy az . . . roppant kára és vesztesége némi pótlásával a felfedezett régi halotti emlékjelek a feljelentő c. L.(osonc) közönség további birtokába hagyattassanak meg."

5 Május 5.-én újra tárgyalnak a leletről: a Császári És Királyi Kamara értesíti a Választmányt®, hogy Ribiánszky József királyi fiscus fogja átvenni a tárgyakat. A fiscus véleménye az, hogy „a kamara az egésznek az árát meg fogja fizetni az Egyháznak" — ezért kéri őket, hogy becsültessék meg a darabokat, mire ő odaér." Zámpori Pál és Keller Soma arany és ezüstműves urak fölkéretnek a régiségek kiértékelésére. 1851. június 9-én elkészül a jelntés

7: a 72 db 7/16 v. aranyat 483 forintra, az ezüst tárgyakat 112 14/16 lat súlyban 157 forint 33 krajcárra becsülik, összesen 641 forint és 5 krajcár. De hozzáteszik, hogy a „régiséget és a munka egész illetőségét tekintve sokkal többet érnek". Ugyanekkor bemutatják az Egyháztanácsnak a május 22-i átvételi elismervényt, mellyel a leletet a megbízott ügyész átvette. Csatolják a számlát,,,melyekkel a templom romjaiból „tetemes költséggel és még nagyobb fáradsággal" az arany és ezüsttárgyakat kiemelték. Tóth Mihály lelkész folyamodványára a budai Kincstár elnöke, Almássy Mór megnyugtató választ ad: a kincs értékének kétharmada a találót, egyharmada a Kincstárat illeti ugyan, de remény van arra, hogy az utóbbiak is „vagy becsárban vagy természetben visszaadatnak." A templom jegyzőkönyvében megmaradt Kubinyi Ágostonnak, a Nemzeti Múzeum akkori igazgatójának levele

8, melyet értesülve a leletről, már május 12-én megírt. „Tisztelettel oda szólítja fel az egyházi elöljáróságot, hogy a régiségtan és történelem érdekében a kripta terét geometrice fölméretni és a talált koporsót nagyságára és alakjára nézve, valamint a csontokat és minden ott lelt tárgyat leíratni, hogy ezeknek korszakát meghatározni és tudományos czélra felhasználni lehessen, óhajtható volna, hogy a lelt tárgyak magok és mint erre legcélirányosabb helyre a Nemzeti Múzeum birtokába jutnának." A lelet ügye lassan halad: a református egyház elküldi Kubinyinak a tárgylistát, hogy ő is siettesse a gyors intézkedést. November 21-én a Pénzügyi Választmány még mindig válaszra vár, ezért egy pesti ügyvédet is megkérnek a közbenjárásra.

9 Csak 1853. március 2-án értesíti őket a császár, hogy a kincstárat illető részről lemond, így a teljes összeget átutalják Losoncra. Igaz, ők csak 301 forintra értékelték a leletet (szemben a losonci ékszerészek 600 forintjával). Ugyanitt 5 U. o. 158. ' U. o. 65. sz. bejegyzés. 7 U. o. 162— 163., 16. sz. bejegyzés. " U. o. 165. 17. sz. bejegyzés. ' U. o. 113. sz. bejegyzés. 12 Folia