Folia archeologica 39.

Bíró-Sey Katalin: Huszár Lajos (1906-1987.)

FOLIA ARCHAEOLOGICA XXXIX. 1988. BUDAPEST HUSZÁR LAJOS (1906-1987.) A numizmatika nemzetközi hírű, elismert kutatóját búcsúztatom, hosszú élete és munkássága végére tett pontot a halál. 1906. január 29-én született Erdélyben Nyárádszeredán. Életének alakulását erősen befolyásolták az országunkat több részre osztó történelmi események. Gimnáziumi tanulmányait a marosvásárhelyi Református Kollégiumban végezte és ott tett érettségi vizsgát. 1924-ben szűkebb hazáját, Erdélyt és családját elhagyva beiratkozott a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsész karára, történelem-földrajz szakra. A tanári pályát azonban nem tartotta élethivatásának, s mint egyik életrajzában írja: ,,Az alapvizsga letétele után a tanári szakot nem folytattam, hanem hajlamomat követve 1928 decemberében művészettörténet — classica archaeologica — művelődéstörténet szaktárgyakból doktori oklevelet szereztem". 1929 február 1-én került a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárába, ahol önkéntes gyakornokból 1944 őszére osztályvezető lett. Kutatásai főként a magyar éremművészet és pénztörténet területét ölelték fel. Doktori disszertációját a körmöcbányai éremvésőkről írta. A háború előtt félévet töltött Rómában és két hónapot utazott a Balkánon (Belgrád, Szófia, Görögország) Hariseion ösztöndíjjal. 1940-ben elnyerte Budapest Székesfőváros Ferenc József nagydíját. 1944-ben a a háború utolsó időszakában, mint osztályvezető és a múzeum régi és megbízható alkalmazottja, azon titok egyik őrzője lett, hogy a múzeum legfontosabb értékeit hová rejtették. Budapest ostromát a múzeumban, többnyire a saját szobájában élte végig. Elbeszélése szerint sokat dolgozott ezekben a hónapokban — senki sem zavarta. A lövöldözéstől, az életveszélytől ő nem hagyta magát zavartatni. 1945 tavaszától a köztisztelet és bizalom hatására megbízott főigazgatója, majd 1946 augusztusától kinevezett főigazgatója lett az intézménynek, amelyet 1949 januárjáig vezetett. Ekkor az Esterházy kincseknek a kiállításból történt ellopása miatt fegyelmi úton felmentették a főigazgatói tisztségből és visszakerült „büntetésből" az Éremtárba beosztott kutatónak. 1955-től újra az osztály vezetője lett. 1956 végén a múzeum ideiglenes Nemzeti Tanácsának tagja, majd a Tanács elnökévé választották. Ennek a későbbiekben nem volt következménye hivatali pályafutására. 1968 október 31-én ment nyugdíjba. Hirtelen, váratlanul közölték vele nyugdíjazását. Akkor még csak 62 éves volt, alkotó éveinek teljében. Számos könyve, cikke, tanulmánya jelent meg nyugdíjba küldése után. Nem ő hagyta el a múzeumot, hanem az hagyta el őt. Nagy megrázkódtatás lehetett ez számára, hiszen