Folia archeologica 38.

Patay Pál: A Tiszalúc-sarkadi rézkori telep ásatásának eddigi eredményei

A TLSZALÚC-SARKADI RÉZKORI TELEP 91 kapcsolat.

4 Megállapítható ugyanis, hogy a Hunyadi-halmi jellegű leletanyag egy, a bodrogkeresztúri kultúrából továbbfejlődött, egyben tehát azt követő, ugyanakkor a badeni kultúra legidősebb szakaszát, a bolerázi csoportot megelőző kultúra hagyatéka. E kultúra a Kárpát-medencében nagy területen volt honos, a javarézkor egy szakaszát ott önállóan töltötte ki és a történelmi jelentősége semmivel sem kisebb, mint az őt megelőző bodrogkeresztúrié, amelyet a kutatás régóta kultúrának nevez. A „Hunyadi-halmi csoport" nevet tehát teljes mértékben indokolt „Hunyadi-halmi kultúra" névvel felváltani. A következőkben mi is ezt használjuk. * A Tiszalúc-sarkadi telep ásatása 1974-ben indult meg és azóta évente — a rendelkezésre álló anyagi lehetőségektől függően — rendszeresen folyt. Az 1986. évi idény végeztével 6868 m

2 területet tártunk fel. Ezzel ugyan elértük K, D és DNy felől az ovális alakú (főtengelyével az érrel párhuzamosan elhelyezkedő) telep szélét, azonban az még nem lett teljesen feltárva. A terep felszínének alakulásából következtetve viszont az a negyedik irányban sem terjedhet messzire (ÉNy felé is egyre lejt a felszín). így — figyelembe véve a felszíni leleteket is — nagyjából 10000 m

2-re becsülhetjük a telep kiterjedését. A telep teljes feltárása a magyar régészeti kutatás számára óriási jelentőségű lenne és azt — az anyagi helyzettől függően — szándékunkban is áll elvégezni. A lelőhelyen a Hunyadi-halmi kultúra telep-objektumain és bőséges mennyiségű leletein kívül az újkőkori alföldi vonaldíszes kerámia népének néhány gödre és 4 sírja, a korai bronzkori makói csoport — ha nem is sok, de jelentős leleteket szolgáltató — gödrei és 1, vagy 2 sírja, szkítakori leletek, egy 251 sírból álló 11. sz-i temető (teljes egészében fel lett tárva) és végül — ami a rézkor kutatása szempontjából ugyancsak jelentős volt — stratigráfiailag megfigyelhetően a későrézkori bolerázi csoport leletei voltak jelen. Utóbbiak kivételével beszámolónkban a többi korszak leleteinek ismertetésére nem térünk ki. A 11. sz.-i temetőt egyébként Kovács László, aki az ásatás munkatársaként azt 1976 és 1984 között feltárta, feldolgozta; a róla szóló tanulmánya sajtó alatt van. Az eddig 13 éven keresztül (összesen 184 munkanapon) végzett ásatásokon Kovács Lászlón kívül számosan vettek részt. így 1977-től — az állatcsontanyag helyszíni regisztrálása és selejtezése végett — Vörös István, valamint egyetemi hallgatók, múzeológusok. Közülük több alkalommal működött közre Virág Zsuzsa, Kiss Zsuzsa, Kövecses Etelka és Oravecz Hargita. Több éven át volt munkatársam Cseke Ágnes is. Az ásatás néhány részeredményéről volt már alkalmam több előadásban, ill. tanulmányban beszámolni."' * 4 Patay 1973; Patav 1975, 62. 5 Patay 1982, 110-112; Patay 1985, 552-553.