Folia archeologica 38.

Patay Pál: A Tiszalúc-sarkadi rézkori telep ásatásának eddigi eredményei

FOLIA ARCHAEOLOGICA XXXVIII. 1987. BUDAPEST A TISZALÜC- SAR KADI RÉZKORI TELEP ÁSATÁSÁNAK EDDIGI EREDMÉNYEI PATAYPÁL A Magyar Nemzeti Múzeum ásatásai között az utóbbi években jelentős helyet foglaltak el a Tiszalúc határában lévő rézkori telepen a szerző vezetésével folytatott ásatások. A lelőhely a község határának nyugati részén, a Sarkad-ér jobb partján, a Sarkadi majortól mintegy 650, ellentétes irányban a Tisza ősi árterének (és feltehetőleg valamikori medrének) partjától 600 m-re fekszik az eret kísérő kisebb terephullámon. Ez 4—5 m-rel emelkedik az ér partja fölé és 1 — 2 m-rel haladja meg a tőle Ny-ra elterülő terepet. A legmagasabb pontja, egyben a telep közepe 102 m tengerszint feletti magasságban van (1. ábra). A lelőhelyet Kalicz Nándor fedezte fel 1960-ban, az attól mintegy másfél km-re fekvő Danka-dombon végzett ásatása

1 alkalmával. Az általa begyűjtött és a miskolci Herman Ottó Múzeumban őrzött leleteket B.-Kutzián Ida ismertette egy Kisvezekényben (Maié Vozokany) 1967-ben rendezett szimpozionon. Felismerte azoknak a Török Gyula és Banner János által a hódmezővásárhelyi Hunyadi-halmon feltárt leletekkel

2 rokon, egyben rézkori voltát és úgy vélte, hogy azok mintegy 40 magyarországi és az ország határain kívüli lelőlhelyről származó anyaggal együtt egy, a javarézkor végére keltezendő, feltehetőleg a bodrogkeresztúri kultúra kései — „B" — szakaszával egyidős leletcsoporthoz tartoznak, amelyet „Hunyadi-halmi csoport" névvel jelölt meg.

3 A szerzőnek a lelőhelyet ugyancsak Kalicz Nándor mutatta meg, 1974 tavaszán, amikor szemrevételezni óhajtotta a rézkori telepek kutatása céljából számításba vehetőket. A rézkori telepkutatást kettős cél vezette: behatóbban megismerni a javarézkor települési viszonyait (ugyanis addig jóformán csak a temetőit ismertük), egyben pedig tisztázni a bodrogkeresztúri kultúra és a Hunyadi-halmi „csoport" egymáshoz való viszonyát. Mindkét célt az ásatások százszázalékosan elérték. Legfeljebb azzal az eltéréssel, hogy nem a bodrogkeresztúri kultúra telepének bizonyult a lelőhely, hanem a Hunyadi-halmiénak. 1 Kalicz 1968, 114. 2 Török 1935, 153-158. 28-29. t. 3 B.-Kutzián 1969, 32.