Folia archeologica 38.
István Vörös: Őstulok (Bos primigenius Boj.) csontváz Kecel-Rózsaberek mezolitkori tőzegrétegéből
ŐSTULOK (BOS PRIMIGENIUS BO J.) CSONTVÁZ KECEL-RÓZSABEREK MEZOLITKORI TŐZEGRÉTEGÉBÖL A magyarországi tőzegtelepekből (Duna-Tisza köze: Szabadszállás, Kecel; Dunántúl: Mezőlak, Nádasdladány) igen gazdag őstulok leletanyag ismert 1. A nagyszámú koponya, szarvcsap és postcranialis csontok előkerülése lehetővé tette a mezolitikus — korai holocén őstulokpopulációk mikroevolúciós vizsgálatát. A Kecel-rózsaberki őstulok maradványnak, egyednek a tanulmányozása azért fontos, mert a K—DK Európában ez az egyetlen — eddig ismert — legteljesebb holocén őstulok csontváz. Az őstulok csontvázat Kecel községtől ÉNy-ra levő Rózsaberek dűlőn tőzegkitermelés alkalmával 1964-ben találták meg. 56 A tőzeg gépi kitermelése következtében a kikanalazott Kecel-rózsaberki őstulok csontváz több csontja elveszett, de a legfontosabb részei, a koponya, a mandibula, a hátgerincoszlop, a függesztőövek és a hosszúcsontok megvannak. A tőzegtelepeken, így Kecel-Rózsaberken is az őstulok maradványok a folyami homokra, vagy agyagra települt tőzeg legalsó, legidősebb rétegében feküdtek. Ezen tőzegrétegek kora a palynológiai J 3 és a faunatörténeti 1 1 adatok alapján Preboreal-Borealis időszak; a faunisztikai Palánk szakasz; a régészeti Epipaleolitmezolit korszak: 10/9 ООО ВС. A koponya, a szarvcsapok és a hosszúcsontok méretei alakja; a pelvis csont medialis falának vastagsága; a fejlett crista iliopectinea, a foramen obturatum és az acetabulum formája alapján a Kecel-rózsaberki őstulokcsontváz bikáé, az életkora pedig 8 — 10 év. Az őstulok bika átlag marmagassága: 1587, 2 mm. A mellső (1608,9 mm) — és a hátulsó (1551 mm) végtagok hosszúságméretéből számított átlag marmagasságának a különbsége 58 mm. Az őstulok bika gerincoszlopa pathologikus elváltozásokat mutat. Egyes csigolyákon a porc pusztulása során a caput vertebreak és a bordafejek ízületi felületei erősen lecsiszolódtak (2. kép 1., 2., 3., 4.). Az osteoarthritis deformans még a korai stádiumban van, a gerincoszlop még mozgékony. Exostosisok még csak az ízületi felületek peremén, és a corpus vertebrae-ken alakultak ki. Az őstulok koponyákra, szarvcsapokra, de a postcraniális hosszúcsontokra is jellemző, hogy az abszolút méretei a pleisztocén-mezolitikum-neolitikum folyamán fokozatosan csökkennek. Korai holocén őstulokpopnláció — 5 lh — 322 db maradvány A holocén legkorábbi gerinces faunaszakaszában a Palánk szakaszban a növényevő nagyemlősök között az őstulok dominál, de van Cervus, Equus ferus, Hemionus sp. ("Asinus hydruntinus"), Capreolus és Sus is. A ponto-mediterrán
