Folia archeologica 38.

Bíróné Sey Katalin: A pécsváradi éremlelet

176 BÍRÓNÉ SEY KATALIN nem valószínű, mivel az utolsó periódus „emeletes" verdejegyei a mezőben még a kopott darabokon is észlelhető lenne. A legkésőbbi Gratianus centenionalisa, F/ÀR ASISCV jeggyel a sisciai verdéből, Ez a 367—375 periódus végére tehető (kat. 425). A többi verdéből sincs értékelhető verdejegy a 375 utáni időszakból. A 4. sz. utolsó harmadából igen sok éremlelet került elő a hajdani Pannónia területéről, sőt még azon kívül a barbaricumból is. Ezeknek két csoportját különböztetjük meg. A 375 előtt és után záródó leletekét. Az I. Valentinianus halála előtt vagy annak időpontjában földberejtett kincsek körébe tartozik egy korábbi pécsi lelet

5, továbbá Lupoglav

6, Szőkedencs

7, Kazsok

8, Döbrönte

9, Jabing,

10 Wien-Krottenbach,

1

1 Öregcsém,

1

2 Szőny,

1

3 és a tartományon kívül a barbaricumbanatedeji

1

1 lelet. A másik leletcsoport valamivel később kerülhetett földbe, mert nagyon kis mennyiségben ugyan, de 375 utáni veretek (II. Valentinianus, I. Theo5 Burger 1971, 119. 6 Brunsmid 1912, 286. 7 Alföldi, M. 1949, 3. 8 Burger 1967 - 68, 10. 9 Bíró-Sey 1978, 53. 1

0 Barb 1936, 66., Cz'irda-Rntb 1970, 19. 1

1 Polaschek 1925, 128. 1

2 Radnóti 1942, 20. 1

3 Bíró-Sey 1964, 1

4 Soproni 1966-67, 97.