Folia archeologica 38.
Bíróné Sey Katalin: A pécsváradi éremlelet
174 BÍRÓNÉ SEY KATALIN lovast leszúró katonát ábrázoló centenionalisai, ritkábban maiorinái. 2 Említésre méltó mennyiség van a SPES REI— PVBLICE (sic) típusból, amelyet szintén IL Constantiusnak és Julianusnak vertek aes 4 nagyságban. A Valentinianus dinasztia centenionalisait (kat. 390 — 464) zömmel a GLORIA RO— MANORVM és a SECVRITAS— REIPVBLICAE típusok képviselik. Egyetlen RESTITV—TOR REIP I. Valentinianus ae 3 fordul elő a leletben a sirmiumi verdéből. A lelet érdekesebb darabjairól fotók készültek. Geta BMC 236 típusú denára (kat. 6, 1. ábra) bronzból készült. A 2. sz. végén, a 3. sz. elején nem ritkaság, hogy az egyre rosszabb ezüstből vert dénárok végül bronzzá válnak, minimális ezüst tartalommal. Ebben a korban sok a subaeratus dénár, majd az antoninianus is. Maximinus Thrax denára is bélelt (kat. 7, 1. ábra), mint ez az ezüst huzat sérülése miatt kiderült. A 330—333 periódusban a constantinopolisi verde VRBS ROMA (kat. 59, 1. ábra) veret A jegyű variációját RIC nem ismeri. Szintén verdejegy variáció II. Constantius nicomediai GLOR — IA EXERC— ITVS típusú pénzének egy olyan verdejegye a 330— 337 időszakból, amely egy csillaggal végződik. Ilyen jegyet sem RIC, sem LRBC nem ismer (kat. 62, 1. tábla) II. Constantius FEL TEMP- REPARATIO lovas típusú centenionalisa a sisciai verdéből a 355—361 periódusból — szintén verdejegy variációt mutat. A hátlapon a jobb mezőben egy pont található (kat. 226, 2. ábra) Julianus ae 4 SPES REI-PVBLICE bronzán a sisciai verdéből, a hátlapon a bal mezőben „S" (kat. 243, 2. ábra) szintén jegyvariáció. A leletben egy egykorú hamisítvány és két, pénzverés technikai szempontból érdekes darab fordul elő. Egy Constantinus dinasztia kori, feltehetőleg Nagy Constantinus redukált follis egykorú utánzata (kat. 198. 2. ábra). VICTORIAE LAETAE PRINC PERP köriratú, két Victoria oltár felett pajzsot tart hátlapi típus utánzata. Az előlapon a császár neve a zavaros betűutánzatok miatt nem fejthető meg. Mindkét oldal ábrázolásának stílusa barbarizáló, a verdejegy nem ismerhető fel. A 4. sz.-i pénzek egykorú utánzatai között ez a leggyakrabban előforduló típusú. 3 Legutóbb Alföldi András gyűjtötte össze és publikálta a zágrábi, bécsi és budapesti éremtárak egykorú hamisítványait. Ebből kitűnik, hogy ezek stílusa és súlya is óriási különbségeket mutat. Vannak olan utánzatok, amelyek úgy ábrázolás, mint felirat szempontjából is alig mutatnak eltérést az eredeti pénzektől. Súly szempontjából 2 gramm eltérés is lehet azonos típuson belül, néha még a verdejegy is felismerhető. Az eredeti VICTORIAE LAETAE PRINC PERP típusú pénzek 318—320 között kerültek kiverésre. Hamisítványai ezen időpont után, feltehetően hamarosan készülhettek, hiszen a hátlapi ábra sokat mond az írni-olvasni nem tudóknak az éppen forgalomban, érvényben lévő pénzekről. A veréstechnikai érdekességek körébe tartozik II. Constantius ae 3 előlapjának incusus verete/kat. 388, 2. ábra). Az incusus veretek elő- és hátlapján ugyanazon ábra pozitív és negatív képe látható. Az ilyen veretek úgy keletkeznek, hogy a kivert pénz bennemarad a hátlapi verőtőben, így az új lapkára az előlap negatív képét a benneragadt pénz előlapja veri. Többnyire az előlapok incusus veretével találkozunk, s csak igen ritkán hátlapokéval. 2 LRBC 1965 II. tábla 424, 2625, 2295 3 Alföldi 1926, 41 - 45.
