Folia archeologica 38.

Kemenczei Tibor: A békéscsabai aranylemez

FOLIA ARCHAEOLOGICA XXXVIII. 1987. BUDAPEST 143 A BÉKÉSCSABAI ARANYLEMEZ KEMENCZEI TIBOR 1891-ben a Nemzeti Múzeum két egyforma aranylemezt vásárolt Krausz ]akab régiségkereskedőtől, aki a tárgyak lelőhelyeként Békéscsabát adta meg. A tárgyakról az Archeológiai Értesítőben találunk a vétel tényét rögzítő említést.

1 Ebben a lelőhely „állítólag Békéscsaba" kifejezéssel szerepel, amely tükrözi azt az óvatosságot, amely a régiségkereskedő által megadott lelőhelynevekkel szemben jogos volt. Bebizonyítható ugyanis, hogy a Nemzeti Múzeumnak megvételre felajánlott régészeti leleteknek nem egyszer fiktív lelőhelyet adtak, hogy azok értékét növeljék.

2 Békéscsaba azonban nem szerepel azoknak a helyeknek sorában, amelyeket a legtöbbször megadtak, így elképzelhető, hogy az aranylemezek valóban a város körzetében, illetve a Dél-Alföldön kerültek a napvilágra. Az első közlemény után a régészeti szakirodalomban a békéscsabai aranylemezeket többet nem említették. Ennek oka az lehetett, hogy formájuk, díszítésük egyedülálló a magyarországi őskori emlékanyagban, így pontos koruk megállapítása nem történhetett meg. A második világháború alatt az egyik aranylemez elveszett. A megmaradt darab leírását az alábbiakban adjuk. Vékony aranylemez, formája halra emlékeztet. Fejrésze egyenes vonalban záródik, elől törött, majd oldalai ezután kiszélesedők. Itt vízszintes sorban három kúpos bütyök helyezkedik el, amelyek mellett bemélyedő fenyőágmintájú, széles, vízszintes borda van. Ezután széles, laposabb rész következik. Ennek közepén széles, ékalakú, ferde barázdákból alkotott minta, felül, a lemez szélein egy-egy kúpalakú bütyök van. Alul ezt a szakaszt vízszintes, bemélyedő fenyőágmintájú sáv zárja. A lemez középső részét kúpalakú bütykök borítják, amelyek 13, egyenként négy bütyökből álló vízszintes sorba vannak csoportosítva. A bütykök közötti részbe elölről egyenes vonalkák vannak beütögetve. Az elkeskenyedő, háromszögalakú rész díszítetlen. Ennek egyik oldala behajlított, a másik egyenes, legvége hosszú csövecskévé van összehajlítva. A lemez belső oldalán fül, vagy annak nyoma nem látható. Elől egy helyen átlyukasztott, a végénél az egyik oldala esetleg valamilyen lemezre (bőr, fa?) lehetett ráhajlítva. Hossza: 22,6 cm, súlya: 12,51 gr, leltári száma: 23.1891.2 A lemez funkciója egyértelműen nem állapítható meg. Az elöl lévő egy lyuk nem volt elegendő a felerősítésére. Hátul is rögzítették mégpedig az egyik szélét 1 ArchÉrt 11 (1891) 188., 449. 2 Kiss, A. Alba Regia 18 (1970) 107.