Folia archeologica 37.

Ritoók Ágnes: Két ritka középkori edénytöredék a Budai Várból

FOLIA ARC

HAEOLOGICA XXXVII. 1986. BUDAPEST 227 KÉT RITKA KÖZÉPKORI EDÉNYTÖREDÉK A BUDAI VÁRBÓL RITOÓK Agnes 1984 nyarán a Budai Várban, a 13—14. századi polgárváros déli részén folytattunk ásatásokat Zolnay László vezetésével

1. A Palotába vezető mai út nyugati oldalán, a Budavári Palota „A" épültével szemben

2 kétszintes pincét tártunk fel. A magasabban fekvő pince oldalfalainak alsó részét és fenekét természetes szikla alkotja. Innen egy sziklába vágott lépcső vezet a mélyebb, barlangszerűen kialakított helyiségbe. Á felső pince betöltése látszólag számos középkori rétegből tevődött össze, amelyeket egy törökkori beásással és egy barokk épület falaival, pilléreivel vágtak át. E betöltés alsó rétegei a lépcsőlejárón keresztül lecsúsztak az egyébként betöltetlen mélypincébe is. A leletanyag feldolgozása során azonban kiderült, hogy jónéhány edény egymáshoz illeszkedő darabjai különböző rétegből származnak. Ezek tehát, mint rétegek, külön-külön nem értékelhetők — egyazon korszakban keletkeztek. A betöltés keltezését megkönyítették a pénzleletek

3 és a jellegzetes Anjou-kori kályhacsempetöredékek, amelyek között egy eddig ismeretlen díszítésű sarokcsempét is találtunk. A felezett méretű csempe sötétszürke anyagú, mázatlan darab. Mindkét külső lapján pálcatagos keretben jobbra néző griffalak. Az ún. Anjou-kori II. csoporthoz tartozik

4. (1. ábra) Ebből a különböző összetételű, de azonos korú betöltésből származik két ritka edénytöredék is. 1. Korsó/ül, edény vallanak töredékével

3 (2. és 3. ábra) Halványpiros árnyalatú töredék. Homokkal, kevés apró kaviccsal soványított, agyagból korongon formált, jól kiégetett darab. A fül mögött és alsó részének illeszkedésénél a korsó vállán — az ép edényen egykor valószínűleg körbefutó egy-egy hármas hornyolat. Az alsót azonban a fül ráillesztésekor részben elsimí1 Az anyag átengedéséért Zolnay Lászlónak tartozom köszönettel, aki e tanulmány megjelenését sajnos már nem érhette meg. 2 Az ásatás helye pontosabban, a legutóbb közölt helyszínrajz (Zolnay 1984, 214. l.k.) alapján: a 110. és 114. számmal jelölt lelőhelytől északra, a 13. századi városfal belső, (keleti) oldalán. 3 Mária dénára (CNH II. 114.) és Zsigmond dénára, valamint obulusa (CNH. II. 123. és 125/A.). 1 Több töredékből teljesen összeállítható volt. Restaurálását Bojár Ivánné (BTM) végezte. Meghatározása HOLL 1958, 218. alapján történt. r' A mélypincébe vezető lépcsőlejáró aljában találtuk. 15 Folia