Folia archeologica 37.

Károly Mesterházy: Kora szarmata kori sírlelet Veresegyházról

KORA SZARMATA KORI SÍRLELET VERESEGYHÁZRÓL 1984 szeptemberében Veresegyházon a Csokonai út 6. sz. ház mellett, az új posta építésekor, távfűtő vezeték ásásakor valószínűleg magányos temetkezés került elő. A sírt a földmunkát végző munkások feldúlták, ennek ellenére a sírban levő tárgyakat sikerült megmenteni, és a leletek sírban való helyzetét is sikerült megállapítani. Л DÉ tájolású sírban, melyet egy alacsony domb oldalának közepén ástak meg, előkelő szarmata nő nyugodott. Mellékletei: nyakán csavart testű, kacsafejekben végződő ezüst nyakperec, valószínűleg a vállánál osztott kengyelű ezüst Aucissa fibula, medencére fektetett alkarjain pajzsos végű ezüst karperecek voltak. Jobb kezén egyszerű ezüst pántgyűrűt találtak, medencéjén bronz övkarika volt, az övről lecsüngő szalagra pedig 3 kalcedon és több hordó alakú kalcium gyöngy mellett egy arany lemezzel bevont félhold alakú dísz és egy bronz tűtartó volt felvarrva. Jobb keze mellett orsógomb feküdt. A váz csontjai teljesen elkorhadtak, így az ékszerek elhelyezkedését az előkerülés sorrendjéből lehetett csak rekonstruálni. A leletek négy nagy kultúrkörből származnak. A halott tájolása, jellegzetes övviselete és orsógombja alapján szarmata volt, nyakperece dák eredetű, karperecei a Visztula torkolat-vidékéről származnak, fibulája pedig valószínűleg Dalmáciából való. Az ékszerek származása jól tükrözi az arisztokrácia nemzetközi kapcsolatait és szinte nemzetek felettiségét. A nyakperec párhuzamai Torockószentgyörgyről és annak környékéről származnak, keltezésük alsó határa bizonytalan, felső határuk a II. század közepe. A pajzsos végű karperecek a II. században a leggyakoribbak, de a III. század elején is előfordulnak. A kalcedon és mészkőgyöngyök a kora szarmatakor jellegzetességei, de később is találkozunk velük. A sírt az Aucissa fibulával tudjuk szűkebb időközre keltezni. A fibula az Angliától a keleti provinciákig elterjedt osztott kengyelű változathoz tartozik. Leggyakoribb előfordulási helye Dalmácia, ahol más késői Aucissa típusokkal (D metszetű kengyellel ellátott típus) együtt fordul elő. A legkésőbbi Aucissa fibulák, bár még az I. század második felében készültek, a II. század elején kerültek földbe. Ezt bizonyítják a limes menti táborok újabb ásatási eredményei (Okarben, Degenfeld-Butzbach, Hofheim, Kösching, Bad Canstatt stb). Az osztott kengyelű változat keltezéséhez a Cetina forrásánál feltárt halomsírok szolgáltatnak jó adatokat. A veresegyházi fibula legjobb párhuzamait is Dalmáciából ismerjük. A leletegyüttes ill. a temetkezés korának meghatározásánál figyelembe kell venni a történeti eseményeket is. A szarmaták és a birodalom közötti kereskedelmi kapcsolatok az I. század végén alakulhattak ki, a dákok és a szarmaták közötti kapcsolat pedig ekkortól mérgesedett el. így a dák nyakperec aligha kerülhetett Dácia provincia megszervezése után a szarmatákhoz. A Visztula vidéki kapcsolatokban a markomann háborúk okoztak törést, így a karpereceknek ez előtt kellett szarmata földre kerülniök. Ezek alapján a sírban lelt tárgyak a II. század második-harmadik évtizedében gyűlhettek össze tulajdonosuknál, s hamarosan, még a II. század közepe előtt földhe is kerülhettek. A leletegyüttes nemcsak a II. század elején kialakuló élénk kereskedelmi kapcsolatokra világít rá, hanem a sok áttételen át érvényesülő relatív időrend pontosításához is hozzájárul. 11 Folia