Folia archeologica 37.

Korek József: Fülep Ferenc (1919-1986)

FÜLEP FERENC (1919-1986.) 9 ebbeli törekvése teljes sikerrel járt, mert olyan kiemelkedő anyaggal gazdagította a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményeit, amely örökké kimagasló értékeivel, nevével él tovább. Tisztában volt azzal, hogy a múzeumi terület Achilles sarka a műtárgyvédelem, amely 150 év alatt a legmostohább körülmények között volt módszerében és munkerőkben egyaránt. Amikor a múzeum vezetését átvette, 5 fő restaurátor dolgozott a múzeumban, egy kivételével hivatalsegéd szinten smirglizték, ragasztották, viaszolták az anyagot mechanikai módszerekkel. A közben szakmává érett restaurálás csak úgy fejlődhetett ki szakosított egyetemi és szakképzettségi restaurátor gárdává, hogy Fülep Ferenc főigazgató akarta; a restaurálás létszámbeli megerősítését véghez vitte, kívánta, hogy módszerében élenjárjon, s megpróbálja ellensúlyozni azt az ellentmondást, amely a gyűjteménygyarapítás üteme és az állagmegóvás között országosan fennáll. Nem volt megelégedett a közel háromszoros létszámfejlődéssel, de jó érzés töltötte el, ha elképzelései szerint megfelelő elhelyezést és technikai felszereltséget biztosít a jövőben, és ezzel megmentve látta a több mint egy millió gyűjtemény jövőjét. A gyűjtemény állagvédelmének csak egy szektora a restaurálás és a konzerválás. A társadalmi tulajdon védelme megkívánja a napra kész leltározást, amelyben maga mutatott példát sok anyagot felhozó ásatásaival. Nem volt népszerű munka a 150 év után először végrehajtott teljes gyűjteményi revízió, amely lehetővé tette a személyi felelősség bevezetését, s megnövelte a gyűjtemény forrásértékét. E hatalmas méretű munka mintájává vált az azóta minden múzeumban kötelező műtárgyrevíziónak . A kutatómunka alapja a jó szakkönyvtár. Ezért is hozta létre 1952-ben a Központi Régészeti Könyvtárat, amely a régészet, numizmatika báziskönyvtárává fejlődött. Fejlesztése érdekében felélesztette a Folia Archaeologicát, amelyből vezetése alatt 30 kötet jelent meg. A történeti anyag számára elindította a Folia Historicát 12 kötettel, az ásatások s terepmunkák dokumentálására létrehívott Régészeti Füzetek első sorozatából 37, a második sorozatból, amely tanulmányokat közöl, 23 kötet jelent meg. A ház falai között folyt az 1868-ban alapított Archaeológiai Értesítő szerkesztése, amelyben 1949 óta vett részt, és 1952 óta főszerkesztője volt. A rendszeres, külön anyagi támogatások révén sikerült a Régészeti Könyvtárat Közép-Európa egyik legteljesebb könyvtárává fejleszteni több mint 100 000 kötettel, amely alapjául szolgál a széles körű tudományos munkásságnak is. A vezetés ezer gondja közepette is éltető eleme a régészeti feltárás volt, amelyet Nagytétény, Almásfüzitő, de legfőképpen a 25 év alatt végzett Baranya megyei kutatásai fémjeleznek. Sophianae nevét, amelyet Schönwiesner István alapozott meg, ő tette nemzetközi hírűvé. Ércnél maradandóbb emléket állított Pécs és a magyar régészet számára a római városközpont megtalálásával, de főképpen az ókeresztény sírkamrák bemutatásával. Nevéhez fűződik a Geisler Eta utcai festett sírkamrák feltárása, a temetőkápolna bemutatása, de a koronát az általa megtalált és feltárt őskeresztény mauzóleum feltárásával tette fel, amelynek bemutatását az illetékes szervek legmesszebb menő erkölcsi és anyagi támogatása mellett már nem érhetett meg; de Pécs idegenforgalmának mindig vonzereje lesz, mint a pannon kultúra déli központja. Azóta 1986. október 30-án a mauzóleum megnyílt, és hosszú sorokban kígyózik a kíváncsi közönség a hazánkban egyedülálló műemlék megtekintésére. Este mindig világított az ablaka, mert akkor nyílt lehetősége a könyvtárból