Folia archeologica 36.

V. Kocztur Éva: Adalék Solymár római kori történetéhez

ADALÉK SOLYMÁR RÓMAI KORI TÖRTÉNETÉHEZ 81 Póczy K. villagazdaságokról szóló tanulmánya

1

1 összefoglalást ad Aquincum körzetének földrajzi adottságairól, melyek e terület mezőgazdaságának és kereskedelmének alakulására meghatározóak voltak. Ezek az adottságok területünkre is érvényesnek mondhatók. A kevés művelhető terület, a dombok között futó utak, melyek a dunai révátkelőhöz vezettek, igen alkalmasak voltak bennszülött települések elhelyezkedésére, melyeknek maradványait az utak mentén mindenhol megtalálni. Solymár az Aquincum—Brigetio közt futó út mentén helyezkedik el, mely útvonal a limes út jelentős lerövidítése.

1

5 Indokolt tehát itt, a limes út elágazásától nem messze, egy jelentősebb korai település létével számolni. E vicusok a katonaság gazdasági ellátását közvetlenül biztosító, gazdálkodó faluközösségek voltak. Gazdasági és politikai jelentőségükre, ill. szerepük alakulására vonatkozóan Alföldy G.,

1

6 Póczy K.

1

7 és Soproni S.

1

8 munkáiból kapunk részletes értékelést. Hangsúlyozni szeretnénk tehát, hogy Krautgarten esetében nem ún. „villagazdaságról" (praedium)

l

9, hanem minden valószínűség szerint egy korábbi, bennszülött településről kell beszélnünk. A közelében feltárt kora császárkori temető rítusában jelentkező változás, „romanizálódás", valószínűleg a 124-ben municipium rangra emelt Aquincum vezető rétegének megváltozott status quojával magyarázható: a nők és gyermekek temetési szertartásának százalékos aránya jelentős mértékben az új szokás — hamvasztás — irányába tolódik el. A sírok mellékletei alapján ugyanaz a bennszülött női viselet rekonstruálható mind a csontvázas, mind a hamvasztott •sírok esetében, igazolva ezzel, hogy a népesség összetételében változás nemigen történt. Környékbeli lelőhelyek esetében, a fent idézett Alföldy G. tanulmány, a 2. század első feléből származó, feliratos kőanyagot alig ismer. Ezzel szemben, a 2. század második feléből, a markomann háborúk utáni időre datálható anyag jelentős. Ezt a tényt összefüggésbe hozza a markomann háborúk után keletkezett villagazdaságokkal. Ezek kiépülését ugyanerre az időszakra igazolják a villafeltárások is, mint azt Póczy K, szintén már idézett, tanulmányában összefoglalja. Solymár esetében a kőemlékekre vonatkozóan nem egészen ez a kép bontakozik ki előttünk. A kőemlékek lelőhelyét térképre vetítve láthatjuk, hogy valamennyi korai darab temetőnk közeléből származik. (/. ábra: 13, 18 és 6-os számú lelőhelyek.) — Legtávolabbi lelőhelyű a VIVIANUS sírkő.

2

0 Mellette nem találtak semmiféle kísérő leletet. Minősége és a férfi hajviseletének ábrázolása a Flavius 1

1 Póczy K., BpR 22(1971) 85—102. 1

5 Soproni, Pest megye műemlékei I. MMT 1 (Budapest 1958) 35. skk. — Az Aquincumból kiinduló négy legfontosabb út egyike Solymáron halad át. 1

6 Alföldy G„ AnTan 6(1959) 19—30. 1

7 L. 14. j. 1

8 L. 15. j. 1

9 Buck, R. ]., Agriculture and agricultural practice in Roman law. História Einzelschriften 45 (Wiesbaden 1983) 10. 2

0 A kő 1970 nyarán, a temető feltárásakor került elő, még publikálatlan. — Délkeleti és keleti kapcsolatairól: Barkóc

Zi L., Arch. Ért. 109(1982) 21., 3. kép 1. L/a., MAI 12—13(1982—83) Taf. 3, 6. Ltsz.: MNM RR 70.2.1.; MRT 7. Solymár 25/13. 6 Folia Archaeologia XXXVI 1985.