Folia archeologica 36.

Gerelyes Ibolya: Adatok a tabáni török díszkerámia keltezéséhez és etnikai hátteréhez

ADATOK A TABÁNI TÖRÖK DÍSZKERÁMIA KELTEZÉSÉHEZ 225 Ugyancsak e késői leletanyaggal, ezen belül is a dísztálakkal és tányérokkal, valamint ezek etnikai hátterével foglalkozott Mészáros Gyula a Szekszárdon és környékén előkerült „törökös" kerámiát elemző könyvében.

1

1 A „törökösnek" nevezett kerámia eredetét keresve a szerző elsősorban az úgynevezett csorgatott, vagy folyatott mázas dísztálak csoportjával foglalkozott, melyek feltűnően nagy mennyiségben kerültek elő Szekszárdon és környékén, elsősorban Mórágyon. E leletanyag külön érdekessége, hogy továbbélése a 19. századig követhető, s az ún. sárközi magyar kerámia egyenes előzményét jelenti. A dísztálak megjelenését Mészáros Gyula is legkorábban a 17. század második felére, végére helyezi, részben a Szekszárdon feltárt 18. századi fazekaskemence leletanyaga, részben pedig stíluskritikai megfigyelései alapján. Véleménye szerint „Mórágy legkorábbi mázas kerámiája és a visegrádi Széchenyi utcai leletanyag között nagyrészt egyidejűség, míg ezekhez viszonyítva, a szekszárdi anyag esetében — az előbbiek folytatásaként — részben egyidejűség, részben utóidejűség mutatható ki."

1

2 „Amennyiben pedig már a törökök számára is készült a visegrádi és mórágyi teljes belső felületet díszítő sáslevél-mintás, csorgatott mázas tálasedény csoport, ezek keltezése a 17. század második felénél, illetve utolsó harmadánál korábbi időre nem nyúlhat vissza, már csak a levélzetet át- meg átszövő későhabán motívumok ténye miatt sem."

1

3 Igen figyelemre méltó a szerzőnek az a megfigyelése, amely szerint a fent elemzett kerámia-csoport azokon a helyeken jelenik meg, melyek lakossága a 17. század végi, 18. század eleji összeírások alapján egyértelműen rác volt.

1

4 A Szekszárd környékihez hasonló, késői jellegű, csorgatott mázas töredékeket Visegrádról is ismerünk.

1

5 Ezt az anyagot azonban az előkerülés bizonytalan körülményei miatt korhatározóként semmi esetre sem használhatjuk fel. Az 1935—36-os tabáni ásatások során nagy tömegben kerültek elő a fentiekhez sok tekintetben hasonló, késői jellegű dísztálak és tányérok. Mint a bevezetőben már említettem, munkám során célom elsősorban az volt, hogy a rendelkezésre álló dokumentumok alapján megpróbáljam ezt az anyagot valamilyen módon rendszerezni. A Nagy Lajos által vezetett 1935-ös ásatás leletanyagát Nagy Tibor nem sokkal az ásatás befejezése után beleltározta,

1

6 pontosabban az előkerült leleteket gödrönként leírta, a tárgyak azonban ekkor még leltári számot nem kaptak. Ebben a leltárkönyvben az őskori, kelta, római, középkori, török és újabb kori leletanyag egyaránt szerepel. Az 1936-os ásatásról ilyen jellegű leltárkönyv nem készült. Énnek leletanyagát már korszakonként különválasztották, s a bennünket érdeklő török és újabb kori anyagot az 1935. évivel együtt a Budapesti Történeti Múzeum két tabáni leltárkönyvébe — már leltári számokkal ellátva Garády Sándor leltározta be 1943-ban. Garády a leltárkönyvben -— amikor tudta — feltüntette az adott tárgy előkerülési helyét is. Ez a legtöbb esetben gödörszámot jelentett, sokszor azonban sajnos csak a „Tabán, 1

1 Mészáros Gy., Szekszárd és környéke törökös díszítésű kerámiai emlékei. (Szekszárd 1968) 1

2 Uo., 28. 1

3 Uo., 43. 1

4 Uo., 19. sk. 1

5 Soproni O., Visegrádi folyatott mázas török kerámia. In: Művészettörténeti Tanulmányok 1956—58. (Budapest 1960) 35—50. I

C Bonis É., i. m. 13. 15 Folia Archacologia XXXVI 1985.