Folia archeologica 36.

Gerelyes Ibolya: Adatok a tabáni török díszkerámia keltezéséhez és etnikai hátteréhez

FOLIA ARCHAEOLOGICA XXXVI. 1985. BUDAPEST 223 ADATOK A TABÁNI TÖRÖK DÍSZKERÁMIA KELTEZÉSÉHEZ ÉS ETNIKAI HÁTTERÉHEZ GERELYES Ibolya 1935—36-ban, a lebontásra ítélt tabáni városrész területén, az előbb Nagy Lajos, majd Garády Sándor vezetésével folytatott régészeti kutatások során igen figyelemre méltó török, illetve újabb kori leletanyag került elő.

1 Az eltelt ötven év során e leletek egy részét többen is publikálták. Elsőnek Nagy Lajos, aki a török anyag legértékesebb darabjait, az 1935-ös ásatás kerámiáit tette közzé.

2 Öt követően a leletanyagból többen is közöltek darabokat

3, a kormeghatározás szempontjából igen érdekes együttes azonban eddig még nem került publikálásra. Kutatásom során megpróbáltam a Nagy Tibor, illetve Garády Sándor által készített leltárkönyvek, valamint a Bónis Éva által közzétett Berinkey András féle feljegyzések alapján az előkerült leletanyagot rendszerezni. Elsődleges célom csak a tabáni török leletanyag pontosabb keltezése lett volna. Nagy Lajos közlésében ugyanis volt néhány sor, amely felkeltette a reményt, hogy a Tabánban éremmel keltezett török gödröket tártak fel.

4 Ez pedig a hódoltság kori kerámia kutatást illetően nagy lépés lenne előre. Munkám során ez a feltevés — mint alább látni fogjuk — valóban beigazolódott, így már magában ez a tény is indokolta a leletanyag újbóli leközlését. Az anyag rendszerezése során azonban olyan kérdésekre sikerült választ kapnom, melyek új megvilágításba helyezik az egész itt feltárt anyagot, és ezáltal a ma még alig kutatott 17. század végi—18. század eleji kerámiaművességet. Ez, a hódoltságot közvetlenül követő időszak ugyanis a tárgyi kultúra kutatásának területén ma még fehér foltnak számít, hiszen a korszakot tulajdonképpen sem a régészet, sem a néprajztudomány nem vallja igazán magáénak. 1 Az itt előkerült egyéb régészeti leletanyaggal e tanulmány természetesen nem foglalkozhat. Erre vonatkozóan: Bónis, É., Die Spätkeltische Siedlung Gellérthegy-Tabán in Budapest. АН 47 (Budapest 1969), valamint Nagy L., TBM 4 (1936) 18—29.; Garády S„ BpR 13 (1943) 184—193. és 14 (1945) 397—448. 2 Nagy L., i. m. 28. XIV. tábla 2. kép. 3 Horváth H., TBM 5 (1936) 55—56. kép., Garády S., Agyagművesség. In: Budapest története III. Fekete L., Budapest a törökkorban (Budapest 1944) 389—394.CXXX VII—CXL. táblák. Ua., i. m. 14 (1945) 435. 41. kép. Soproni O., A magyar művészi kerámia születése. A török hódoltság kerámiája (Budapest 1982) 94—95., 165., 2. tábla 4. kép. 18. tábla 5. kép. 4 Nagy L., i. m. 28. „Most Tabánban — feltűnő, hogy épen a magyar dénárok pontosabb időt jelöltek meg s a felásott kerámiaanyag is messzebbmenő következtetésre alkalmas s ezek után elsősorban a budai oldalon talált agyagműves emlékeket szűkebb időhatárok közé sorozhatjuk be."