Folia archeologica 36.
István Vörös: Az őstulok (Bos primigenius Boj.) kora-középkori maradványai és kihalása Magyarországon
AZ ŐSTULOK (BOS PRIMIGENIUS BOJ.) KORA-KÖZÉPKORI MARADVÁNYAI ÉS KIHALÁSA MAGYARORSZÁGON A magyarországi fosszilis és szubfosszilis őstulok maradványok osteológiaí leírása és osteometriai paraméterei viszonylag jól ismertek 1. A római, népvándorláskori és a kora középkori—középkori őstulok csontmaradványokból viszont lényegesen kevesebb áll a rendelkezésünkre. Magyarországon a kora középkorban — jelenlegi ismereteink szerint — egyetlen helyen fordultak elő őstulok maradványok: Zalavár— Mosaburg 9—10. századi időszakában. Zalavár— Mosaburg őstulok leletanyag egy részét korábban Bökönyi Sándor publikálta 6. Jelenleg a lelőhelyről 27 db őstulok csontmaradvány ismert (Table 3., 1.; Fig. 1—4). A zalavári őstulok csontméretei (Table 2) kisebbek a Kárpát-medence mezolitikus őstulkok (populáció I.) méreteinél Érdekes, hogy a csontméretek, de különösen a szarvcsapok méretei egy nagy testméretü, hosszú szarvú állatot reprezentál. A zalavári 9—10. századi őstulok bika szarvcsapok azt mutatják, hogy a Kárpát-medencében ez a fenotípus volt elterjedve mintegy 5—6000 éven keresztül. A zalavári őstulok leletanyag jelentőségét az emeli, hogy leírásuk és méretparamétereik közlésével hozzájárulhat a kora középkori őstulok—bölény, őstulok—szarvasmarha osteológiai elkülönítéséhez. A kora középkori—középkori őstulok történetét négy oldalról vizsgálhatjuk, közelíthetjük meg: 1., Közép-Európa 9 területéről 19, a Kárpát-medencében 1, Kelet-Európa 2 területének 6 lelőhelyéről őszesen 306 db vad Bovida, őstulok (Bos primigemius) és bölény (Bison bonasus) csontmaradványt közöltek. A dolgozatban az idézőjelben levő fajnevek az eredeti publikációban vagy csak faunalistában (anyagdokumentáció nélkül) szereplő, vagy a véleményem szerint bizonytalan faji hovatartozású maradványok. A közölt vad Bovida csontmaradványok anatómiai megoszlását a 3., csontméreteit a 4. táblázat tartalmazza. Mind a szarvcsapok, mind a postcraniális csontvázelemek méretei erős, nagytestű őstulkot jeleznek. Érdekes, hogy a szarvcsapok É-felé haladva megkisebbednek. 2., Az őstulok középkori—újkor eleji előfordulása tárgyi bizonyítékának tekintik a „vad ökör", vagy „őstulok" szarvából készült középkori vagy újkor eleji ivókupákat is. A méretadatokkal rendelkező csavart és félhold alakú középkori vagy újkor eleji ivókupák méretadatait az 5. táblázat tartalmazza. Véleményem szerint ezek az ivókupák méreteiknél fogva sem őstulok, sem bölény szarvakból nem készülhettek. Elkészítési idejük •— 14—17. század — szintén kizárja, hogy ezek őstulokszarvakból származnának. A közép-európai és a középészakeurópai nagy ivókupák nem őstulokszarvakból, hanem háziasított, szilaj, félvad, nagy méretű és hosszú szarvú szarvasmarha tehenek vagy bikák csavart vagy félhold alakú szarvaiból készültek.
