Folia archeologica 36.

Lovag Zsuzsa: Egy XI. századi bronz korpusz

EGY 11. SZÁZADI BRONZ KORPUSZ 189 dánya a Gizella kereszt.

5 Természetesen nehéz összehasonlítani ezekkel, a fejedelmi reprezentációt szolgáló, a korszak legjobb ötvösei által készített aranykeresztekkel, amelyeknek a mi korpuszunk csak távoli, provinciális utánzata. A pompás kidolgozású, ékköves aranykeresztek nem egyetlen művészi körben készültek, származási helyüket még nem minden esetben tisztázta egyértelműen a kutatás. Egymás közötti kapcsolatukat a legmagasabb rangú megrendelők számára dolgozó mesterek, s az ebben a körben érvényesülő alapvető stílusirányzat magyarázza, bár egyes példányaik között közvetlenebb összefüggés is van.

6 Mindegyiken kimutatható az egykorú bizánci Krisztus ábrázolások hatása, nyúlánk arányaikban, a test plasztikájában, az előrebukó fejtartásban, a vállra hulló hosszú hajfürtökben, a középen csomózott, szimmetrikus ráncolású ágyékkendőben. Számunkra a leginkább kézenfekvő a Gizella kereszt példája, amelyről Kovács Éva feltételezi, hogy Szent István udvari környezetében dolgozó, nyugati iskolázottságú ötvös munkája.

7 A fentebb felsorolt bizánci eredetű stílusjegyek megtalálhatók rajta, külön jellegzetessége a mell ornamentálissá merevedett rajza, amelyet a szakirodalom régebben gyakran említett vállkendőnek. Hazai készítése mellett szól Kovács Éva szerint az Újszászon talált kis arany korpusz, amely all. század második harmadában készült, és a Gizella kereszt öntött korpuszán keresztül kapcsolható a kései Ottó-kori keresztekhez.

8 Az újszászi arany Krisztus test megrendelője valószínűleg nem állt annyira távol az udvari környezettől, mint a dombóvári bronz feszületé. Készítésekor a Gizella által rendelt kereszt viszont már minden bizonnyal rendeltetési helyére, a királyné anyjának regensburg-niedermünsteri sírjára került. A felismert stíluskapcsolat tehát csak további,a típust képviselő, elenyészett Krisztusábrázolások feltételezése útján magyarázható, amelyek esetleg láncszemek lehettek a bronz körmeneti keresztek felé is. A dombóvári korpusz mellkasának vésett rajza, a nyak alatt ívelő kettős vonaltól kiindulva ugyanúgy anorganikus, zárt mezőkre bontott felületet ábrázol, mint a Gizella-féle és az újszás?i korpuszé. A középen csomózott ágyékkendő, a vékony végtagok, a párhuzamos, de nem összezárt lábszárak is megtalálhatók mindegyiken. Érdekes, hogy míg az újszászi korpuszon Kovács Éva szerint a korona ábrázolása az, ami teljesen idegen a bizantinizáló aranykeresztektől, a dombóvári korpuszon éppen a korona hiánya tér el feltűnően eddigi legkorábbi bronzkeresztjeinktől. A királyi korona az 1054-es egyházszakadás után lesz — nem kizárólagos, de gyakori, s a magyarországi emlékeken különösen elterjedt — 5 Schatzkammer der Residenz, München.; T borna, H.—

Brimner, H., Schatzkammer der Residenz München, Katalog. (München 1970) Nr. 8.; Kovács É., Árpád-kori ötvösség. (Budapest 1974) 6—11. (korábbi irodalommal). 6 Schnitter, H., Rheinische Schatzkammer. Die Romanik. (Düsseldorf 1959); Wesenberg, R. Frühe mittelalterliche Bildwerke. Die Schulen der rheinischen Skulptur und ihre Ausstrahlung. (Düsseldorf 1972); Wentel, H., Das byzantinische Erbe der ottonischen Kaiser. Hypothesen über den Brautschatz der Theophanu. AaKbl 43 (1972); Wesenberg, R., Das Herimannkreuz. In: Rhein und Maas. Kunst und Kultur 800—1400. Bd. 2. (Köln 1973) 167—176.; WestermannAngerhausen, H., Westfälische Goldkreuze und ihre Voraussetzungen in Rheinland und Niedersachsen. In: Rhein und Maas. Kunst und Kultur 800—1400. Bd. 2. (Köln 1973) 181—190. 7 Kovács É., i. m. 10—

И. 8 Uo. 11—12.