Folia archeologica 36.

Parádi Nándor: A sály-latori palmettás zablapálca

A SÁLY-LATORI PALMETTÁS ZABLAPÁLCA 179 levő úr méltóságnév eredetileg törzsfőt jelenthetett.

2

0 A nemzetség birtokai Borsod megye határán belül a Sajótól az Eger patakig terjedő Bükk hegység alján és a mögötte emelkedő hegyvidéken voltak. A nemzetség központját Anonymus, a Bükk D-i oldalán Örsúr várában jelölte meg. A 13—14. században az Örsúr nemzetségből származott családok, a megyének öt részében mintegy 20 falut birtokoltak.

2

1 Az írott források és a régészeti kutatás eddigi eredményei alapján az Örsúr nemzetségnek a Bükk D-i oldalán település- és birtoklástörténetét a következőben vázolhatjuk fel: Az okleveles adatokból megállapítható, hogy Kács (Felkács), Daróc (Alkács) és Váralja (Közép-Kács) az Árpád-korban az Örsúr nemzetség birtokai voltak.

2

2 Kandra K., Karácsonyi J., Györffy Gy. Örsúr várát Sálytól É-ra a Lator patak forrása közelébe, a középkori Váralja falu fölötti hegyre helyezték.

2

3 Anonymus leírása is ide, a Lator patak forrásától K-re mintegy 400 m-re emelkedő hegyre vonatkoztatható, melynek fennsíkján gerenda szerkezetű, égett sánccal erősített földvár áll. Az utóbbi években itt végzett feltárás, a földvár sáncának átvágása azzal az igen jelentős eredménnyel járt, hogy az égett sánc földjéből előkerült cseréptöredékek a sánc építését a 10. századra, a magyar honfoglalás korára határozták meg.

2

4 A Várhegy alatt, a Lator patak túlsó oldalán folytatott leletmentés és ásatás, az itt feltárt földbeásott házak, kemencék, gödrök, és leletanyaguk — ahonnan az agancsból készült palmettás díszű zablapálca töredékünk is származik — azt bizonyítja, hogy ez a település a 10. században már fennállt.

2

5 Mindezek az adatok együttesen azt bizonyítják, hogy az Örsúr nemzetség — nagy területű, égett sánccal erősített földvárral, a hegy alatti településsel — központját a 10. században ezen a területen építtette fel. Á palmettás zablapálca törött és nem használt állapota, a helyben készítésére utaló megfigyelések támasztják alá azt a következtetést, hogy a nemzetség központjához tartozó mesteremberek, a központot képező földvár közvetlen közelében, a földvár alatti faluban dolgoztak.

2

6 2

0 Györffy Gy., i. m. 737. 2

1 Uo„ 741. 2

2 Pesty Fr., Magyarország helynevei történeti, földrajzi és nyelvészeti tekintetben 1. (Budapest 1888) 154—157.; Györffy Gy., i. m. 769, 778—779, 798. 2

3 Kandra K. (szerk.), Adatok az egri egyházmegye történelméhez I. (Eger 1885) 169— 211.; Karácsonyi ]., A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig II. (Budapest 1901) 420.; Györffy Gy., i. m. 798. 2

4 Gádor J., HOME 21 (1982) 121. 2

5 Gádor ]., HOMÉ 15 (1976) 70., 2. kép.; Mesterházi K., i. m. 182., 3. kép 1—2. Az Örsúr nemzetség Árpád-kori településtörténetéhez a régészeti kutatás a felsoroltakon kívül több helyről szolgáltatott adatokat. Latorhegyen, aföldvár égett sánca alatt, a DK-i kiugró sziklapadkán kör alaprajzú lakótorony állt, amelyhez kis palotarész vagy kerített udvarrész csatlakozott {Holl 1.— Parádi N., RF I, 36 (1983) 87.). Kácson, a plébániatemplom D-i oldalán félköríves szentéllyel záródó templom alapozása, és ettől D-re is falmaradványok kerültek elő, amelyek az egykori kolostorhoz tartozhattak (Ko

Zák K., RF 1, 21 (1968) 65., Ua., RF I, 22 (1969) 60.). Kácstól D-re a Várhegyen, a kőomladek alatt 10x10 m-es, négyzet alaprajzú lakótorony falai kerültek felszínre. A kácsi lakótorony maradványainak feltárása, és az örsúr nemzetség település- és birtoklástörténeti adatainak a régészeti megfigyelésekkel egyeztetése: Parádi N., HOMÉ 21 (1982) 9-30. 2

6 Az oldalpálcatöredék nem használt állapotából arra következtethetünk, hogy nemcsak az agancs- és csontművesek, hanem a zabiák vas szerelékét készítők, a kovácsok is ugyanitt dolgoztak. A mesterembereknek az előkelők szállásán való letelepítésére: Dimes ]., A honfoglaló magyarok (Budapest 1978) 34—39.; Györffy Gy., Budapest története az Árpád-korban. In: Gertvich L. (szerk.), Budapest törtenete I. (Budapest 1975) 225, 231—232, 242—244. 12*