Folia archeologica 35.

Mesterházy Károly: Adatok az V-VI. századi gepida-thüring kapcsolatokhoz

ADATOK AZ V—VI. SZÁZADI GEPIDA-THÜRING KAPCSOLATOKHOZ Az utóbbi 20 évben sokat lépett előre a gepidák 4—5. századi hagyatékának megismerése. E tekintetben az ártándi és biharkeresztesi négy temető összesen 150 sírja szolgáltatta a legtöbb adatot, melyek a nemzetközi kapcsolatokra is fényt vetettek. A biharkeresztes—ártánd—nagyfarkasdombi temető 182. sírjából különleges thüring fibulapár került elő. Legjobb párhuzamát a wulfeni thüring temető 2. sírjából ismerjük, de Joachim Werner összeállításában ma már 30-nál több rokon darabot tartunk számon. A fibula alaptípusa a niembergi С fibula, s ennek továbbfejlődött változata mind a wulfeni, mind az ártándi darab. A legjobb párhuzamok közé tartozik két lengyelországi kincslelet fibulája, a swilczai és a schwellini (Swielino), a Krefeld—Gellep-i 2307. sírból való fibula, néhány wiesbadeni és a rohrbecki példány, a niembergi 14. sír fibulái. A niembergi С fibulák keltezése az 5. század közepére ma már elfogadott, bár a továbbfejlődött változatok időrendjét illetően eltérő vélemények is vannak. Az ártándi fibula is a 450 körüli időre keltezhető, de kopottságát figyelembe véve, földbe kerülése a hun kor utáni időszakban következhetett be, feltehetően a 460—470-es években. E keltezést támogatja a 182. sírban levő aranyozott ékvéséses csat időrendje is. E csat díszítetlen előzményei az 5. század első felében általánosak. A csat díszítőelemei, a filigránhuzallal való keretelés és az ékvésés, illetve a filigránhuzal utánzatának megjelenése az. ártándi 182. sír csatját az 5. század közepére keltezik. Az időrend szempontjából a párhuzamok régészeti környezete is jellemző. A wulfeni fibula É-D-i tájolású sírból került elő. A swilczai fibula kincslelet részeként egy Przeworsk kultúrába tartozó telep házából került elő. A telep pusztulása a Przewors kultúra végét is jelzi. A krefeld-gellepi példány a későrómai temető szélén megjelenő új, pogány szokásokkal eltemetett népességhez köthető. Az ártándi fibula már Ny—K-i tájolású sírból származik, de a temetőben É—D-i és D—É-i sírok is voltak. Az ártándi fibulát az általános korai szokás szerint, a vállak alatt viselték. Nem különbözik tehát sem a korai, sem a késői gepida viseleti módtól. így Gepidiába való kerülését kereskedelmi kapcsolatokkal magyarázhatjuk. A 6. századi kapcsolatokra egy kis körte alakú edény utal, melynek hasán hat ovális dudor látható. Hajdúböszörményben került elő, valószínűleg sírból. Sajnos, az edényke elveszett. Legjobb párhuzamának az ingerslebeni thüring edényt találtuk első közléskor. Hasonló edények a dunántúli langobard temetőkben is gyakoriak. E két lelet arra utal, hogy a gepida—thüring kapcsolatok nagyon hézagosak és esetlegesek voltak.