Folia archeologica 35.
Mojzsis Dóra: XVI-XVII. századi női fejdíszek a nagylózsi lelet-anyagból:
198 iMojzsis DÓRA Ezekre van a legtöbb adatunk is a korabeli leltárak, összeírások és hozománylisták leírásaiból. 2 7 6) Fújt iiveggyöngyös párta A K/2, kislánysírból került elő (ez már nem köthető a Viczayakhoz!), a templom D-i oldalánál. Sajnos a koponyát — a rajta levő pártával együtt — kifordították a földből ! 2 8 A pártát sodrott, vékony ezüstszálak, gyöngyök és lemezes fhtterek díszítik (10. ábra 1). h koponyán jól megmaradt bőrszerű anyagra applikálhatták rá a 3 részből álló motívumokat (a megmaradt anyagból egy motívumsort lehetett rekonstruálni): a) Ovális tag: hosszanti irányba állították a pártán. 5 ezüstszálból áll: egy egyenes főszálból és az ehhez kapcsolódó 2—2 íveltből. A főszálra és a két szélsőre 5—5 gyöngyöt fűztek fel, míg a másik kettőt spirális ezüstszállal tekerték körbe. Az egybekapcsolódó szálak a végüknél visszahajlanak. Idetartozhattak a flitterek is, melyek vékony, kerek rézlapocskák. Közepükhöz ezüst „rugók" kapcsolódtak, melyekkel a párta alsó és felső szélén a sodrott fémszálra erősítették őket. b) íves fémszálas tag: egy-egy, 2 szálból álló rész kapcsolódik össze, egymást átkötő hullámokban, melyek két ovális gyöngytag szélességűek, és éppen az átkötések miatt adják ki azok helyét. A hullámos fémszálkötegek kiszélesedő mélyedéseibe középen éppen beleilleszkedik 1— 1 nagyobb gyöngyszem. c) Az íves fémszálas alkotórészekkel megegyező technikájú szálak, amelyek egy tengelyt és ennek a végéhez kapcsolódó 2 karikát alkotnak a párta alsó és felső szélén. Erre egy újabb ezüstszálat tekertek, amely a gyöngysort fűzi át és tartja. A gyöngyöket, sodrott fémszálakat és flittereket sötétkék bársonyszalagra varrta fel Sipos Enikő restaurátor. Mivel a régészeti megfigyelések nem szolgáltattak kielégítő támpontokat; a párta keltezését az analógiák segítségével kellett meghatároznunk. Ezekből kiderült, hogy az a flitteres-gyöngyös, ezüstszálas pártatípus — amelybe az általunk leírt lózsi párta is beletartozik — zömében XVI. századi sírokból került elő, pl. a kaszaperi, 2" kerekegyházi, baracsi, mizsei 3 0 stb. középkori temetőkből. Ezeknek továbbfejlődött, XVII—XVIII. századi változatait találta meg Szabó Kálmán a Kecskemét-kistemplomtéri temetőben. Használatuk a XIX. század elején szűnt meg. 3 1 2 7 Thököly Mária hozományából (1643): „Fehér atlaszon varrott párta, melyen vagyon öreg gyöngyszem 150. Közötte recze szemre csinált, apró gyönggyel varrott, két karéján is apró gyöngybül csinált csipke rajta." Kadváns^ky В., Magyar családélet és háztartás. (Budapest 1896) II. 281.; Esterházy Miklós kincstárából (1645): „Az hetedik zöld és fehér (c)sikos pántlikán való párta, az mellyen vagyon tizenkét aranyboglár, az közepi fejér zománezos szivforma; egy-egy kilencz rubinttal; közöttük huszonhat apró gyöngyszem." Tört. Tár. 1883. 755—767. stb. 2 8 Kutatási dokumentáció 28., 38. 2 9 A kaszaperi párták a fejet övező koszorúra voltak felvarrva, melyet általában „gyékényből fontak, majd valamilyen díszített szövettel, bársonnyal vagy selyemmel vonták be. A díszítés a homloki részen gyöngyszemekből, flitterekből, ezüstspirálisokból készített virágcsokrokból, fonott ezüsthuzalból vagy aranyozott fonálból vert csipkéből volt." Bálint A., Dolg. 14(1938) 144. 3 0 L. 9. j. 3 1 S^abó K., i. m. 61., 331. kép.
