Folia archeologica 35.

Parádi Nándor: A besztercebányai kályhacsempék lelőhelyéről

BESZTERCEBÁNYAI KÁLYHACSEMPÉK 179 Ebből a szövegből tehát egyértelműen kiderül, hogy Cidic Emil, akitől a Magyar Nemzeti Múzeum 1894. május 15-én a 6 db kályhacsempét 90 forintért megvette, Besztercebánya csatornázási munkáinál a Wünsch Róbert budapesti cég mérnöke volt. Besztercebányán a XIX. század nyolcvanas éveiben is, főként a házak udvarán ásott kutakból kapták a háztartáshoz szükséges vizet, de szennyezettségük folytán gyakran okoztak járványos betegséget. Ezért az 1890-es évek elején a város vezetése vízvezeték- és csatornahálózat megépítését határozta el. A csatornázási munkákat Wünsch Róbert építési vállalata és cementárugyára végezte, akinek Budapesten kívül,

1

4 Besztercebányán is cementárugyára volt.

1

3 A következő kérdés az, hogy Besztercebányán a csatornázás idején hol állt a 49-es számú ház. Megtalálásához az a térkép ad segítséget, amely a város csatornázási és vízvezeték rendszerének kiépítéséről készült. Ezen a térképen nemcsak az akkori és tervezett utcákat, az utcák nevét, a házak és telkek utca felőli részének határát, a házak és telkek számozását, hanem a kiépített vízvezeték és csatorna rendszert is rajta találjuk.

1

6 A térképről pontosan megállapítható, hogy a 49-es számú ház az Alsó utcában, az utca D-i oldalának közepe tájától kissé Ny-DNy-ra állt. Az utcának a jelenlegi telekosztását a térképen ábrázolttal összehasonlítva kiderül, hogy egyrészt a telekhatárok és a házak a csatornázás óta ezen a szakaszon nem változtak, másrészt az, hogy az 1894. évi csatornázás idején Alsó utca 49-es számú, Bothár S. tulajdonában levő ház, átszámozás folytán a későbbi Dolná ulica 35-ös, majd a jelenlegi Malinovského ulica 35-ös számú házzal azonos. Egyértelműen megállapítható tehát, hogy a lelet előkerülése óta eltelt kilenc évtized alatt, különböző utcanévvel és házszámmal volt dolgunk, de egyazon épületről és annak kertjéről volt szó. Az épület és a telek azonosítása után válaszra vár még, hogy a házhoz tartozó kert melyik részén kerülhettek elő 1894-ben a kályhacsempék. Az imént bemutatott kályhacsempék fényképes kartonján olvasható szöveg szerint a ház kertjében, Bothár S. levele szerint az udvari épület kerti részében, az ajtóval szemben találták. A két adatból annyi mindenesetre megállapítható, hogy az Alsó utcai épülettől valamivel távolabb, az udvarnak a kert felőli részén bukkanhattak rá. Itt valószínűleg az utcai épülettől különálló épület volt, és az udvarnak a kert felőli részén állt, amelyet azóta lebontottak. Az Alsó utcai házak kertjei D-i irányban hosszan, egészen a Garamig terjedtek. A lelőhely behatárolásához is a csatornázási térkép adhat közelebbi tájékoztatást. A térkép tanúsága szerint a telek alsó fele nem jöhet számításba, mert ezen a részén csatornázási munkát nem végeztek. Az Alsó utca és a Garam közötti, nagyjából háromszög alakú, akkor még beépítetlen területet hosszában kettéosztva, egyenes irányú csatornát fektettek le, ahol a későbbi beépítéssel a Kuzmányho ulicát alakították ki. így csak arra következtethetünk, hogy a kályhacsem1

4 Irodája a VI. ker. Bajza utca 8., gyára a VI. ker. Hungária út 72. alatt volt. Budapesti czim- és lakjegyzék. Szerk. Jans^ky, A. 8(1894) 311, 332. 1

5 Raitsits, L., Beszterczebánya sz. kir. város egészségügye különös tekintettel az utolsó évtizedbeli assanáló munkálataira. (Beszterczebánya 1896) 70—71. 11

5 Raitsits, L., i. m. 8. melléklet. Az új csatornázási és vízvezetéki hálózatot, valamint a hastyphusjárványokat is előtüntető térkép. 12*