Folia archeologica 35.
Parádi Nándor: A besztercebányai kályhacsempék lelőhelyéről
176 PARÁDI NÁNDOR A Magyar Nemzeti Múzeum számára megszerzett darabok közzététele után, másfél évtizeddel később Divald Kornél írta róluk, hogy Bothár Samu dr. besztercebányai orvos házának kertjében földmunkálatok közben 1894 tavaszán találták, amelyekből néhány a Nemzeti Múzeum Régiségtárába, ill. innen a budapesti Iparművészeti Múzeumba, egy sorozat Radvánszky Antal báró radványi gyűjteményébe, néhány darab külföldre, ismét néhány a besztercebányai múzeumba került. 7 Ugyanezt írta Divald К. a „Régi magyar fazekasmunkák" c. dolgozatában, kiegészítve azzal, hogy Bothár Samu dr. orvos és numizmatikus alsó utcai házának kertjében találták, és a csempékből Badiny Zoltán gyűjteményébe is kerültek. 8 A lelőhelyre vonatkozóan ugyanezt találjuk Divald K. „A magyar iparművészet története" c. könyvében is. 9 A leletre és a lelőhelyére S. Cserey É. dolgozatában új és pontosabb adatok szerepelnek: A régebbről ismert Nemzeti Múzeumi és Iparművészeti Múzeumi ép csempék mellett, azoktól különböző díszítésű töredékeket is, a teljes Iparművészeti Múzeumi anyagot és a múzeumba kerülésük iratait is ismerteti. Innen tudjuk, hogy a kályhacsempékre, és akkori tulajdonosuk, Bothár S. eladási szándékára az Iparművészeti Múzeum igazgatójának Radisics Jenőnek figyelmét Thomka Gyula besztercebányai városi árvaszéki ülnök levélben hívta fel. Leveléhez egy fényképes tábla is tartozott, amelyen 5 darab, nagyjából ép kályhacsempe, -egy épnek a hátoldala és egy töredék volt, alattuk az alábbi szöveggel: Dr bothár Samu 49 hálában 1894 évi II/ 14-én Bes^terc^ebánján talált keramikai régiségek Az Iparművészeti Múzeum részéről megbízott Thomka Gy. révén a vásárlás rövid idő alatt megtörtént. A kályhacsempéket Bothár S. küldte fel Budapestre és előkerülésükről a következőket írta: „...a beküldött kályhafiókok házamban csatorna ásatásnál févi február hó 14-én találtattak és pedig 1,70 méter mélységben az udvari épület kerti részében éppen az ajtóval szemben. Ezen kályhafiókok már a földben lehettek amikor ezen udvari épület felállitatott volna, ezt azért merem állítani, mivel a két év előtti átalakítást keresztülvittem, ilyen cserepeket ezen épület fundamentuma alatt találtak." Ebben a dolgozatában S. Cserey É. a Nemzeti Múzeum gyűjteményébe került 6 kályhacsempével kapcsolatban, amelyek közül 4 darab azonos az Iparművészeti Múzeum által megvásároltakkal, több tisztázásra váró, egyelőre megoldatlan kérdést sorolt fel. 1 0 Balasa G. közleményében a Dolná ulica 35. sz. ház kertjét említi lelőhelyül, ahol 1894-ben az akkori tulajdonos, Bothár S. ásott és az ép csempéket találták. A Garamig (Hron) lehúzódott hosszú kert azóta fokozatosan kisebbedett és a második világháború után megszüntették. Ekkor 8x8 m-es területen ásatást 7 Divald, K„ MKÉ 2(1908) 220. 8 Divald, K., A Gyűjtő 3(1914) 9—10. э Divald, K., A magyar iparművészet története (Budapest 1929) 154—155. l u .V. Cserey, É., FA 25(1975) 205—217.
