Folia archeologica 35.
Fodor István: Emberalakos gótikus bronz gyertyatartó Jászágóról
EMBERALAKOS GYERTYATARTÓ JÁSZÁGÓRÓL 163 része minden bizonnyal bohócot, „bolondot", vagyis a középkori vigalmak kedvenc alakját mintázza. Öltözete: a gótikára jellemző szűk nadrág, csípőn alul érő szegélyes, szűk kabát, amelynek a derék magasságáig lelógó bő ujjai vannak. Fején taralyos-füles csuklyát visel (a jobb fül letörött), amely alul a mellet és hátat csúcsos háromszög alakban fedi. Arcán láthatóan maszkot visel, amelyen a szem és a száj helyét kivágták. Lábán keskeny orrú, magas szárú cipő van, a cipőszárakon kívül ék alakú bevágás látható (2—4. ábra). Az alább említendő rokon darabok alapján eredeti alakjának rekonstrukcióját is megkísérelhetjük (5. ábra). A szobrocskát a korban szokásos viaszveszejtéses eljárással öntötték. 4 A csuklya letörött jobb füle mellett a fejtetőn egy nagyjából 0,5 cm átmérőjű lyuk van, itt jól látható a tárgy agyagmagja. A felületét az öntés után gondosan elegyengették, cizellálták. A háton, a csuklya közepén egy 0,55 cm átmérőjű, az öntés után „befoldozott" kerek lyuk körvonala látszik. Kérésemre Báthy Géza, a Magyar Nemzeti Múzeum restaurátor osztályának vezetője a tárgyon fémvizsgálatot végeztetett. A besugárzással végzett vizsgálat szerint a gyertyatartó anyagának három alapvető eleme: réz, cink és ón, ezek részaránya 7: 1: l-hez. Továbbá kisebb mennyiségben ólom, nikkel, vas, ezüst és igen kevés antimon volt kimutatható. 5 A jászágói bronzöntvény tehát mintegy 14—15% cinket és nagyjából ugyanannyi ónt tartalmaz. 0 Az ón a bronzötvözet hagyományos alkotóeleme. A kisebb részarányú alkotóelemek zömmel a rézércben fordulnak elő, ahol különösen az ezüst képvisel nagy részarányt. A középkorban a rézből az értékes ezüstöt ólommal való összeolvasztás útján választották ki. 7 Emberalakos gyertyatartókat — igaz kis számban — máshonnan is ismerünk a történeti Magyarország területéről és annak közvetlen szomszédságából (6. ábra). A Nemzeti Múzeum 1926-ban Mauthner Lászlótól vásárolta az eladó szerint Miskolc környékén talált gyertyatartó felső részét, amely csúcsos süvegű, kinyújtott karú emberalakot, feltehetően szintén bohócot mintáz. A tárgyat Szentpéteri Imre a XV. század elejére keltezte. 8 A másik gyertyatartó szintén vásárlás útján került a Budapesti Történeti Múzeum gyűjteményébe, az aldunai Szendrőről (Smederovo) származik. 9 A bő ujjú felsőruhát viselő, széttárt karú szakállas alakot mintázó sárgaréz gyertyatartó korát Gerevich László a XV. szá4 Az eljárásról: Lovag Zs., A középkori bronzművesség emlékei Magyarországon. (Budapest 1979) 42—43. 5 Báthy Gézának ezúton is köszönöm baráti segítségét. ß A középkori bronzok két fajtájáról (sárgaréz és bronz): Lovag Zs., i. m. 42.; Ua., Bronzművesség. In: Régiségek könyve. (Budapest 1983) 229. 7 Paulinyi O., A középkori magyar réztermelés gazdasági jelentősége. In: Károlyi Árpád emlékkönyv. (Budapest 1933) 408.; Ezt az eljárást ipari méretekben a XIV. század közepétől alkalmazták: Strammer, It 7., Nürnberger Unternehmer im Karpatenraum. Ein oberdeutsche Buntmetall—Oligopol, 1396—1412. KHKM 16(1968) 648. 8 Magyar Nemzeti Múzeum, ltsz.: 12/1926. Közlése: ifj. S^entpétery /., Nemesi és polgári életforma. In: Magyar művelődéstörténet. II. (Budapest é. n.) 329.; Lovag Zs., A középkori . . . 16. kép b.; Ua., Mittelalterliche Bronzekunst in Ungarn. (Budapest 1979) Abb. 16, b. 0 Budapesti Történeti Múzeum, ltsz.: 52.450. A tárgy múzeumba kerülésének történetéről nyújtott értékes tájékoztatásért Holl Imrének tartozom köszönettel, az eredetiben való vizsgálat lehetőségét pedig Nagy Emese osztályvezető szívességének köszönhetem. 11*
