Folia archeologica 35.
Kubinyi András: Isten bárányát ábrázoló törvénybeidéző pecsét (billog)
146 KUBINYI ANDRÁS nevezi. 2 3 íráshordozótól függően a változások nem egyidőben következnek be a feliratok írásánál. 2 6 Az általánostól a leginkább — technikai okok miatt — az érmek írása tér el. 2 7 Ilyenformán elsődleges összehasonlító anyagunk csak a pecsétek írása lehet, mégpedig főként a hazai anyag. Mégis, talán nem lenne érdektelen először néhány külföldi példát megtekinteni. Elöljáróban megjegyezzük, hogy Adalbert pecsétjén egy kivétellel kapitális majuszkulák olvashatók, mindössze az „E" betűből van a kapitális mellett egy unciális £ is. Ez különben másutt és mindenütt előfordul; a román majuszkuláknál még előforduló egyéb unciális betűk viszont hiányoznak. 2 8 Betűink zöme valóban folyamatosan előfordul a XI—XIII. sz.-ban. Vannak azonban kivételek. A salzburgi érsekség területén, ahol az érsek és főegyházmegyéje Ausztriába eső püspökei pecsétjei írását gondosan összeállították, néhány tanulságos megfigyelés tehető. Hasonló betűk: az A betű I. Konrádtól (1106—1147), a D szintén, az unciális E Gebhardtól (1060—1088), az S ugyancsak I. Konrádtól mutatható ki (de nem folyamatosan!). Az L-hez ugyan találunk Balduinnál (1041—1060) hasonlóságot, de utána csak I. Eberhard (1147—1164) második pecsétjénél, hogy majd csak a XII. sz. végétől legyen gyakoribb. A G I. Eberhard második pecsétjén tűnik fel. A T-hez hasonlót III. Konrád (1177— 1183) első pecsétjén látunk. 2 9 Megjegyezzük, hogy hasonló В és M nincs. Nagyon jó táblázatos összeállítás áll a Magyarországgal határos Ausztriában uralkodó Babenbergek pecséteinek epigráfiájáról rendelkezésünkre. A G betű a rajzok alapján a XII. sz. közepétől hasonlít, bár talán a 26/27-es 1207-es fényképe felel meg a legjobban. Az L esetében egy 1188-ban 1141-re hamisított, majd egy 1160-as pecsét hasonlít, de még jobbakat látunk a XIII. sz.-ban. S 1171-től felel meg. 3 0 Sajnos, a többi betűk egy része vagy nagyon kevés példányban van meg, vagy nincs hasonlóságuk. Néhány az egész korszakban előfordul. (Pl. a kétfajta E, legfeljebb korábban több a kapitális, később az unciális.) Ezek az analógiák arra utalnak, hogy az I. Béla korára való keltezés nem annyira egyértelmű, ezért a betűformákkal részletesebben kell foglalkoznunk. Először is megállapítható, hogy a betűk inkább a román majuszkulákra hasonlítanak, erősen vonalas jellegűek, betűvastagítás alig van, a betűk zártságára való törekvés teljesen hiányzik. (Ez utóbbira leginkább az lenne a jellemző, ha az unciális E-t egy egyenes, vagy hajlított függőleges vonással lezárnák: £(-) 31 A zárt unciális E nálunk királyi pecséteken Imrénél tűnik fel, bár pl. Béla ifjabb 2 5 Kloos, R. Aí., Einführung in die Epigraphik des Mittelalters und der frühen Neuzeit. (Darmstadt 1980) 123—132.; Román és gótikus majuszkulákat különböztet meg Brandi, К., Deutsches Archiv f. Gesch. d. Mittelalters 1(1937) 29—32. A román majuszkula korát а XIII. sz. elejéig kitolja, de ettől megkülönbözteti а XII. sz. közepétől а XIII. sz. végéig a későromán és koragót majuszkulákat: Koch, W., Carinthia I. 162(1972) 121—139. A francia kőemlékek vizsgálatánál külön korszakként tárgyalja а XI. sz. első felét, aztán a század második felét а XII. sz. első negyedéig, majd innen a század végéig, végül a század végét: Déschamps, P., Bull. monumental 88(1929) 21-49. 2 6 Koch, E., Unsere Heimat 46(1975) 77—78. 2' Sydow, ]., Hist. Jb. 71(1952) 264—265. 2 8 Vö. Kloos, R. M., i. m. 125. 2 9 Kreiselmeyer, P., Archiv f. Schreib- u. Buchwesen 3(1929) 142—160. (Az itt közölt táblázatok alapján.) 3 0 Mit is, О. v.—Gall, F., i. m. XXIX—XXX. 3 1 Vö. Koch, W„ Unsere Heimat 46(1975) 78.; Kloos, R. M., i. m. 125—128.
