Folia archeologica 35.

Kubinyi András: Isten bárányát ábrázoló törvénybeidéző pecsét (billog)

ISTEN BÁRÁNYÁT ÁBRÁZOLÓ PECSÉT 145 nevezik. Kivétel II. Géza ólom- és III. Béla aranybullája. Ezeknek melső lapján ábrázolják a királyt, de a XI. századi példáktól eltérően szövegezés nélkül. A hátsó lapon olvasható szöveg azonban a két XII. századi királynál is négysoros. SIGI/LLVM/GEISE/REGIS, ill. SIG[I]LLVM/BELE/[R]EGI[S]. A Szent László és Adalbert pecsétek feliratai hagyományát tehát a XII. századi bullák viszik tovább, már amennyiben az Adalbert pecsét valóban I. Béláé lenne. Utaltunk már arra, hogy XI. századi pecséteinken — akár Adalbertén — nincs szóelválasztójel. Először III. István pecsétjén tűnik fel, de hiányzik III. Béla és Imre nagypécsétjén (ez utóbbi aranybulláján azonban nem), sőt Béla ifjabb királyén is.

1

9 Ez tehát csak annyiban bizonyító erejű, hogy későbbi datálást is megenged. Ugyancsak utaltunk arra, hogy az Adalbert pecséten a bárány lába belelóg a feliratba. A pecsétképnek a köriratba való belelógását azonban királyi pecséteinken először Imre nagypecsétjén találjuk meg. Az érdekes az, hogy külföldön is ritka korábban. A XI. században legfeljebb az uralkodói trónus ér le a pecsét széléig, és ezzel kettéválasztja a szöveget.

2

0 A német pecséteknél Barbarossa Frigyes császári pecsétje az első eset, hogy „a trónon ülő uralkodó képe szétrombolja a tradicionális teret." (A korona, jogar és lábpárna benyúlik a szövegbe.)

2

1 Érdekes, hogy Oroszlán Henrik volt bajor és szász herceg 1180-as évekből származó oroszlános pecsétjén az oroszlán benyúló lába választja el a körirat szövegét.

2

2 További bizonyítóerőt képezhet a felirat epigráfiai elemzése. Ez azonban nem könnyű feladat. Egyrészt a pecsétek írása jobban ragaszkodik a tradícióhoz, a korábbi pecsétek írásához, mint a többi íráshordozón található szövegek,

2

3 másrészt épp korszakunkban, a XI—XIII. sz.-ban alig lehet lényeges különbséget az írásnál felismerni.

2

4 A többi íráshordozó esetében azonban a középkori epigráfia kutatói több periódust különböztetnek meg. Kloos kézikönyve pl. a XI. sz. elejétől a XII. sz. közepéig terjedő korszakot a román, a XII. sz. közepétől a XIII. sz. elejéig a korai gótikus, majd a XIII—XIV. sz.-ot a gótikus majuszkula korának 1

9 Elválasztó jel van pl. Barbarossa I. Frigyes császár pecsétjén: Deér, ]., Die Siegel Kaiser Friedrichs I. Barbarossa und Heinrichs VI. in der Kunst und Politik ihrer Zeit. In: Festschrift Hans R. Hahnloser. (Basel-Stuttgart 1961) 54. De még a XII. sz. végén sem általános az elválasztó jel, hiányzik pl. Oroszlán Henrik előbb id. pecsétjén (képét 1. Die Zeit der Staufer. II. 14. kép), vagy Wichmann magdeburgi érsekén. (1185). Seyler, G. A., i. m. 98., 58. kép. 2

0 L. pl. Györffy Gy., Levéltári Közi. 39(1968) 3., 4., 6. kép. Korábban több példa van: I. Konrád (911—918) pecsétjén a lándzsa hegye nyúlik be a feliratba. Seyler, G. A., i. m. 67., 13. kép. 2

1 Deér, ]., i. m. 60., 65. A XII. sz. második felében ez azután nagyon elterjedt. L. pl. Elzászi Fülöp már említett pecsétjét. (Képe: Die Zeit der Staufer. II. 15. kép.) Korábban, az 1130-as évekre teszik Aachen ún. Károly-pecsétjét, amelynek legkorábbi lenyomata a XIII. sz. elejéről származik. Uo. 62. kép. 2

2 Uo. 14. kép. 2

3 Mit is, O. v.—Gall, F., i. m. XXXV.; Deér, ]., i. m. 66. 2

4 Lbotsky, A., Quellenkunde zur mittelalterlichen Geschichte Österreichs. (Graz—

Köln 1963) 69.; Demay, G., Inventaire des sceaux de la Normandie — avec une introduction sur la paléographie des sceaux. (Paris 1881) V. Itt táblázaton együtt, megkülönböztetés nélkül, mutatja be a XI—XIII. sz.-i majuszkulákat. 10 Folia Archaeologica XXXV. 1984.