Folia archeologica 35.

Kubinyi András: Isten bárányát ábrázoló törvénybeidéző pecsét (billog)

146 KUBINYI ANDRÁS II. Róbert francia királyé volt 997-ből, innen terjedt el használata Németország és Európa többi rész felé. Az első két évszázadban különben egyháziak és nők mellett hercegek, lovagok, stb. is használták, igaz, a pecséttulajdonost állva ábrázolták.

1

4 Megjegyezzük, hogy Róbert király pecsétje sokban hasonlít Salamon bullája ábrázolásához.

1

5 Itt is, ott is a király mellképe látszik, csak a deréknél valamivel lejjebb ábrázolva. Ennek a formának valóban megfelel az ovális is, ezért nem zárhatjuk ki annak a lehetőségét, hogy Salamon király idéző pecsétje valóban ovális alakú volt. Ungarie helyett nyilván Ungarorum állt a pecséten. I. Géza pecsétjét nem ismerjük, míg Szent László viaszpecsétjén a trónon ülő királyt + SIGILLVM LADEfS] LAI REGIS felirat veszi körül. Szóelválasztójel nincs, a kapitális betűkkel írt szövegben egy unciális M található. Kálmán király viaszpecsétjén + CO LOM ANN VS DEI GRATIA VNGAR[OR]VM REX körirat olvasható.

1

6 Szent László pecsétjének az általánostól eltérő formáját már Jakubovich észrevette. Rámutatott arra, hogy a XI. században a pecséttulajdonos neve mindig nominativusban áll és alázatossági formula (dei gratia) követi. Egyetlen kivétel László mellett Hitvalló Edvárd angolszász király (1043—1066) pecsétje.

1

7 A Sigillum és a tulajdonos genitivusban álló neve valóban ritkaság. Pl. a nyugati szomszédunkban uralkodó Babenberg-dinasztia tagjai 1055-től 1246-ig nevüket nominativusban helyezték el a pecséten, a XII. sz. első harmadától kezdve pedig rendszeresen kitették az alázatossági formulát is. Tartományaikat (Ausztria, olykor Bajorország, majd Stájerország is) mindig feltüntették. Egyedül a sohasem uralkodó I. és II. Henrik mödlingi hercegek pecsétjén fordul elő a Sigillum és a genitivusos név, mégpedig a XIII. sz. első felében.

1

8 Mindebből pedig az következik, hogy a pecséttulajdonosra való nominativusos utalás általános elterjedésével szemben a XI. században az egyetlen angolszász példát leszámítva a Salamon-féle idézőpecsét, Szent László pecsétje, valamint — amenynyiben tényleg XL századi — az Adalbert-féle pecsét a kivétel. A László-féle és az Adalbert pecsét abban is hasonlít egymáshoz, hogy nem adják meg, hogy kik felett uralkodik a király, mint Edvard és Salamon. Alázatossági formula a négy pecsét egyikén sincs. Tekintve azonban, hogy a Sigillumos forma a XII. sz. második felétől kezd lassan, majd a XIII. sz.-ban gyorsabban terjedni, biztonság okából tekintsük át a XII. sz.-i magyar királyi pecsétek feliratait is. II. Béla, II. Géza, III. István, III. Béla és Imre nagypecsétjei nominativusban adják meg a király nevét, alázatossági formulát alkalmaznak, és magukat Magyarország és társországai királyának 1

4 Sey/er, G. A., Geschichte der Siegel. (Leipzig é. п.) 79—87. 1

5 Lecoy de la Marche

, Les sceaux. (Paris 1889) 40., 11. kép. I

C A magyar királyi pecséteket a Kumorovitz prof. által készített és a BTM-ben őrzött gipszmásolat-gyűjtemény alapján írom le. 1

7 jakubovich E., i. m. 56. 1

8 Mi/is, O. v.—Gall, F., Die Siegel der Babenberger. Urkundcnbuch zur Geschichte der Babenberger in Österreich. III. (Wien 1954) passim. A Die Zeit der Staufer. I. (Stuttgart 1977) katalógusban közölt 135 pecsét között csak néhány Sigillum és genitivus feliratú XII. sz.-i pecsét van. Uo. 20—107.; Pl. Elzászi Fülöp flandriai gróf 1168-as pecsétje ez a típus, de megadja flandriai grófságát is. (45.) Oroszlán Henrik hűbéreitől való megfosztása után az 1180-as években SIGILLVM HENRICI DVCIS feliratú pecsétet használt. (44.) Ezeken kívül csak egy-két városnál, ill. egyháznál találunk hasonló feliratot.